posztdok napló 175. – marhapörkölt Tel-Avivban, avagy egy találkozás 16 év elteltével

Hónapok óta követem az Izraeli Magyar Szabadidőközpont intenzív kampányát a Facebookon. Az újonnan indított kezdeményezés szinte minden hétre kínál programokat (nyelvtanfolyam, beszélgetések, ki mit tud, koncert,…) Tel-Aviv és vonzáskörzete magyar közösségének. Ideje volt hát kimozdulni Ramat Ganból, s egy kis hazait látni, hallani és ízlelni odabent a cityben.

A Terülj terülj asztalkám program közös vacsorára invitálja az érdeklődőket, a Yehuda Halevi 52-es szám alatt található Tulip étterembe. Ha valaki hazai ízekre, néhány kedves magyar szóra vágyik, ne hagyja ki a helyet!

“Mostantól minden hónapban egy alkalommal, állandó 18 fős asztal vár minket a Tulip étteremben. Négy fogásos álom vacsora, álom áron. Aki helyet szeretne, minél előbb jelentkezzen, mert gyorsan megtelik az asztal! A menü ajánlatából: Bab, meggy, gulyás leves,grízgaluskás zöldségleves, wiener snitzel, töltött káposzta, marhapörkölt, gombával töltött hús rolád, spenót,gesztenye püré, somlói galuska, édes és sós palacsinták, túró és szilvás gombóc, valamint sok minden más. Gyertek egy kellemes estét eltölteni, kellemes társasággal!”

Ami a résztvevők számát illeti, amikor valamelyik komáromi programunkon gyűlik össze ennyi ember, a Hitközségi Híradóban azt írjuk, családias hangulatban telt a rendezvény. A lelkes szervezőknek köszönhetően kellemes estét tölthettünk együtt, s új embereket is megismerhettünk.

Ízletes bableves – közben szembe szomszédom egy spenótos palacsintát falatozott – , marhapörkölt galuskával és gesztenyepüré alkotta számomra az estebédet. Hát őszintén, nem nagyon emlékszem ilyen lakomára az izraeli hétköznapokból. Miközben a káposzta és az uborka saláta felé nyúltam, óhatatlanul felmerült bennem, pár kilométerre Netivotban és Beer Sheván (113 km) tegnap éjszaka rakéták csapódtak be, én meg itt ülök a belvárosban a magyaros vacsorán. Abszurd ez az izraeli élet, s az ördögi kör újra végigsöpör az ország déli részén. Mit lehet tenni? Megszökni vagy ezzel élni… – tűztem jóízűen egy újabb marha darabot a villámra.

Ha kedves Olvasóim azt gondolják, végre egy bejegyzés, amit KisPaszti nem tud Szarvashoz kötni, tévednek. A szabadidőközpont lelkes megálmodóinak egyike, Melinda régi ismerősöm. 1996-ban egy csoportban (Peti-András – Gr. Nr. 1.1.1. – II. turnus magyar Golán) táboroztunk odalent. Ki hitte volna akkor, 15 éves fejjel, hogy 16 év múlva együtt töltött káposztázunk, pörköltözünk Tel-Avivban.

Szép este volt, megérte 50 percet utazni oda, majd vissza.