Felbolydult az egész város. Ramat Amidar végállomáson még sosem láttam annyi embert, mint tegnap hazafelé az egyetemről. Hasonló volt a helyzet a Marom Nave-i bevásárlóközpontban is. Az üzletek elé kirakott asztalok roskadoztak a szépen csomagolt új évi ajándékoktól, sokból nem hiányozhatott az ünnep két elengedhetetlen jelképe a méz és a gránátalma sem.
Elmúlt hát egy újabb zsinagógai esztendő, mintha tegnap írtam volna az 5772-t köszöntő blogbejegyzést.
Tavaly tele voltam várakozással, milyen lehet a Szentföldön megélni a zsidóság legnagyobb ünnepeit… – gondolkodom az Ashkelon felé robogó enyhén füstszagú (remélem nem gyulladunk ki!) vonaton. Nem lehetek elégedetlen a lassan elmúló évvel: valóra vált a nagy álmom, az izraeli kutatás; fejlődtem az angolban; megértem számos örökre emlékezetes pillanatot; ismeretlen rokonokkal barátkoztam össze; eltalált Ámor nyila; nem marad ki végre Szarvas sem… Amit elveszítettem, az talán egy jó nagy adag kék-fehér illúzió, mindarról, amit az országról, az emberekről, az egész közel-keleti létről gondoltam, vagy inkább amit belém neveltek… na jó, amivel áltattam magam miközben kis izraeli zászlókat ragasztgattam Pasztiland repülőire és autóira.
Jön hát az ünnep. Vasárnap estétől Rosh Hashana két napja, majd tíz nap múlva Yom Kippur, az Engesztelés napja, végül Szukkot, a sátrak ünnepe… Mindenki boldog, édes új esztendőt kíván a másiknak…, de talán senki sem hiszi el valójában, hogy megússzuk az iráni háborút. S a híradókból ömlő az arab világot megrázó Amerika (és Izrael) ellenes tüntetéshullámok sem sok optimizmusra adnak okot. Nu, majd az 5774-et köszöntő bejegyzésemben meglátjuk… Itt jegyzem meg, tegnap megjelent egy kolléga katonai egyenruhában a laborban. Látásból ismertem csak, talán két szót ha beszéltünk eddig. A főnököt keresve leült mellém,… s teljesen meglepő módon elkezdett beszélgetni. Honnan jöttél? – tette fel a szokásos indító kérdéseket. Elővette a telefonját, s az alakulata sivatagi gyakorlatán készült csoportképet mutatta. 10 éve nem volt ekkora gyakorlat… – válaszolta a háborút firtató kérdésemre… Shana tova vettem tőle búcsút, mikor elindul kifelé… Shana tova, s nagyot sóhajt miközben eltűnik a folyosón…
Visszatérve Ashkelonba… a nap süt, 36 °C, családok áradata a tengerparton. Kicsit zavaros a víz de azért élvezhető… erős késztetést érzek a homokvár építésre…
Boldog, békés, édes és egészséges 5773-at minden Olvasómnak, akinek most kezdődik az új esztendő!
KISPASZTI WEB 