posztdok napló 177. – Homokvár a tengerparton, avagy Shana tova 5773!

Felbolydult az egész város. Ramat Amidar végállomáson még sosem láttam annyi embert, mint tegnap hazafelé az egyetemről. Hasonló volt a helyzet a Marom Nave-i bevásárlóközpontban is. Az üzletek elé kirakott asztalok roskadoztak a szépen csomagolt új évi ajándékoktól, sokból nem hiányozhatott az ünnep két elengedhetetlen jelképe a méz és a gránátalma sem.

Elmúlt hát egy újabb zsinagógai esztendő, mintha tegnap írtam volna az 5772-t köszöntő blogbejegyzést.

Tavaly tele voltam várakozással, milyen lehet a Szentföldön megélni a zsidóság legnagyobb ünnepeit… – gondolkodom az Ashkelon felé robogó enyhén füstszagú (remélem nem gyulladunk ki!) vonaton. Nem lehetek elégedetlen a lassan elmúló évvel: valóra vált a nagy álmom, az izraeli kutatás; fejlődtem az angolban; megértem számos örökre emlékezetes pillanatot; ismeretlen rokonokkal barátkoztam össze; eltalált Ámor nyila; nem marad ki végre Szarvas sem… Amit elveszítettem, az talán egy jó nagy adag kék-fehér illúzió, mindarról, amit az országról, az emberekről, az egész közel-keleti létről gondoltam, vagy inkább amit belém neveltek… na jó, amivel áltattam magam miközben kis izraeli zászlókat ragasztgattam Pasztiland repülőire és autóira.

Utolsó munkanap 5772-ben…

Jön hát az ünnep. Vasárnap estétől Rosh Hashana két napja, majd tíz nap múlva Yom Kippur, az Engesztelés napja, végül Szukkot, a sátrak ünnepe… Mindenki boldog, édes új esztendőt kíván a másiknak…, de talán senki sem hiszi el valójában, hogy megússzuk az iráni háborút. S a híradókból ömlő az arab világot megrázó Amerika (és Izrael) ellenes tüntetéshullámok sem sok optimizmusra adnak okot. Nu, majd az 5774-et köszöntő bejegyzésemben meglátjuk… Itt jegyzem meg, tegnap megjelent egy kolléga katonai egyenruhában a laborban. Látásból ismertem csak, talán két szót ha beszéltünk eddig. A főnököt keresve leült mellém,… s teljesen meglepő módon elkezdett beszélgetni. Honnan jöttél? – tette fel a szokásos indító kérdéseket. Elővette a telefonját, s az alakulata sivatagi gyakorlatán készült csoportképet mutatta. 10 éve nem volt ekkora gyakorlat… – válaszolta a háborút firtató kérdésemre… Shana tova vettem tőle búcsút, mikor elindul kifelé… Shana tova, s nagyot sóhajt miközben eltűnik a folyosón…

Visszatérve Ashkelonba… a nap süt, 36 °C, családok áradata a tengerparton. Kicsit zavaros a víz de azért élvezhető… erős késztetést érzek a homokvár építésre…

Boldog, békés, édes és egészséges 5773-at minden Olvasómnak, akinek most kezdődik az új esztendő!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s