Legkevesebb három halálos áldozata és több súlyos sérültje van a Kiriyat Malachit ért támadásnak. A Gázából kilőtt rakéta egy lakóházat talált telibe.
Ez a vezető hír 9:59-kor az izraeli sajtóban. Most jövök a kampuszi bankból. Amikor odaléptem az ügyintézőhöz, rámnézett, s csak annyit kérdezett: Andras? Hát néven sem szólítottak még egyetlen pénzintézetben sem, sehol a világon. Talán várták az érkezésem? Nos, jobbnak láttam posztdoktori tartalékaim egy részét Európába utalni, ki tudja, mit hoznak a következő órák. A bankos srác persze nyugtatgatott:
– Hát hol laksz?
– Ramat Ganban.
– Ott nyugalom, nem?!
– Még…
– Hát imádkozzunk…
Az egyetemen a tegnapi nyugalmat felválltotta valamiféle izgalom. Mindenki a gépek előtt, s katonai szakértőként értelmezi a híreket.
A Negba utca szokásos képét mutatta, egészen addig, amíg fel nem szálltam a 61-es buszra. Hangosan szólt a rádió, hangosabban mint máskor. Miközben a Kiriyat Malachiból érkező első híreket olvasta a bemondó, dermedt arcokat láttam magam körül. Megrázó, nehezen felejthető élmény volt. Arra gondoltam, én csak kutatni szerettem volna valahol külföldön egy kicsit, világotlátni, megnézni, milyen vegyésznek lenni távol az otthontól. S most vegyszer helyett vér folyik a “szomszéd” utcákban…
