Péntek van, mire ágyba kerülök. Pár óra alvás után már a fogorvos székében ébredezem. Jut még egy kis rokonlátogatás, ügyintézés a Pesten töltött órákra. A Keleti pályaudvar 9-es vágányánál egy az egyetemista éveimet idéző hamburgert majszolva azon merengek, talán több dologgal foglalkoztam ma, mintha egy egész hétre jöttem volna.
A Talent motorvonatból kiállított győri gyors hazarepít Komáromba. Gyors vizit a nagymamánál, családi vacsora egy szívemnek kedves vendéggel, halászlé, kacsasült, gesztenyés bejgli, Coccolino maci, új repülő elhelyezése a gyűjteményben, s lassan véget is ér ez a zsúfolt nap. Szombat reggel vissza Budapestre, s dél körül indulás a reptérre.
Az odahaza kinyomtatandó beszálló kártyán ott virít, hogy a 15:25-kor felszálló repülőgép Tel Aviv 1-es termináljára érkezik. Mint azt már az idefelé érkezéskor megállapítottam, a légitársaság boarding pass-jainak nem szabad feltétlenül hinni. Az igazsághoz hozzátartozik, múlt héten két e-mailben is figyelmeztettek az alábbira:
“Tisztelt utasunk!
Felhívjuk figyelmét, hogy a Wizz Air járatok a tel-avivi repülőtér 1-es termináljáról indulnak, és annak 3-as termináljára érkeznek.
Az utasfelvételi pultok a járatok menetrend szerinti indulása előtt 3 órával nyitnak és pontosan 60 perccel az indulás előtt zárnak. Azt javasoljuk, hogy minél előbb érjen ki a repülőtérre, és jelentkezzen utasfelvételre, valamint biztonsági ellenőrzésre.
Ha nem jelenik meg időben a beszállókapunál, a feladott poggyászát lerakodják, és a gép Ön nélkül száll fel.
Köszönjük szíves megértését és együttműködését.
Wizz Air Ügyfélszolgálat”
De ne siessünk ennyire előre, messze még a 3-as terminálra érkezés. A csomag feladó pultok pontban 13:25-kor nyitnak, két órával az indulás előtt. Az utasok elsőként a BUDPORT munkatársaival találkoznak, ők ellenőrzik az otthoni bejelentkezést, a kézi poggyászok méretét. A kicsi ingyen vihető fel, a nagyobbért fizetni kell. Ha ezt elmulasztotta valaki, rögtön előkerül a számlatömb, s pergethetik a nem körültekintően bookolók a kemény eurókat. A feladandó csomag leadására, a biztonsági ellenőrzésre, a Skycourton való átjutásra, a schengeni kilépésre, arra hogy az ember elugorjon WC-re, mindösszesen 60 perc áll rendelkezésre. A beszállítás egy órával az indulás előtt kezdődik, 14:25-kor. Nos, ezen a szombat délutánon három pultnál lehet leadni az eindhoveni és a tel-avivi gép poggyászait – ebből egyet az elsőbbségi beszállást is megvásároló utazóknak tartanak fenn -, így nem csoda, hogy közel 30 percbe telik megszabadulni a bőröndtől. Marad tehát másik 30 perc odaérni a kapuhoz az indulási csarnokból.
A beszállítás itt is nehézkesen indul. 20 percet fagyoskodunk a nyitott ajtóval várakozó autóbuszban. A hangulatot kicsit oldja a számos szarvasi ismerős, akik mit ad isten, nem az eindhoveni járatra foglaltak jegyet.
A nap legmeghatóbb pillanata az, amikor az MGH-ás buszsofőr telefonja Malév csengőhanggal szólal meg. Egymásra is nézünk egyik madrich kollégámmal.
A picit morci személyzet, a már jól ismert gép vár ránk az épülettől távolabb. Szomorú látványt nyújt az üres előtér a Liszt Ferenc Repülőtéren, valahogy nagyon hiányoznak innen azok a kék orrú madarak.
Három óra alatt érjük el Tel-Avivot, ahol a hármas terminálon vegyülhetünk bele a shabbat kimenetele után a világ különböző pontjairól érkezők hadába. Szerencsére az indulásnál eljátszott “ismerjük meg az 1-es terminált is” játékot ezúttal már kihagyják.
48 óra – utazással együtt -, közel hat óra a repülőtereken, hat és fél a levegőben, majd Pest és Komárom, ennyi fér a hétvégébe. Köszi WIZZAIR!
KISPASZTI WEB 
Na, erről szoktam én vitatkozni, amióta csak megjelentek a fapadosok. Amikor lehülyéztek minket, hogy miért Malévval mentünk Rómába, vagy miért ezzel vagy azzal iksz helyre, amikor annyit lehet spórolni. Az olcsóságnak ára van.
Fapados országnak fapados légitársaság jut! Megdolgozott a Wiccer ezért a lehetőségért…