posztdok napló 272. – Dali-láz a magasban

IMG_20130405_112839Büszke lehetne rám gimnáziumi esztétika tanárom, Veronika néni. Vasárnap Van Gogh, pénteken Salvador Dali. Mielőtt bárki azt gondolná, odahaza az asztal körül kergettek, ha nem néztem meg híres festők tárlatait, le kell szögeznem, Pilchas kollégám csábított egészen Haifáig. A pészachi szünet után azzal fogadott, menjünk el a két hétig az országban vendégeskedő kiállításra. “Miért ne, északot amúgy is elhanyagoltam a posztdok évek alatt!” – hangzott a felelet. Az már csak a sors különös fintora, hogy a vegyésztárs reggel nem volt ott a megbeszélt vonaton, s a fáziskésésnek köszönhetően a kiállításon is elkerültük egymást.

Százak, azaz inkább ezrek zarándokoltak el az utolsó előtti napon (is), hogy gyönyörködjenek a mester festményeiben és szobraiban. Fiatalok és idősebbek, karon ülő csecsemők és bottal tipegő nénik, bácsik… Csak úgy kígyózott a tömeg a vasútállomásról, az autóbusz-pályaudvarról és a parkolók felől. Sorban állás a biztonsági ellenőrzésnél, a pénztárnál, a  bejáratnál és szinte minden egyes képnél… Itt mindenki, mindent látni akart. Műértőként magyarázták egymásnak a látogatók az ecsetvonások rejtélyes világát. Jelentem, van még élet a számítógépen túl… IMG_20130405_105848Az előcsarnokot és a hof hakarmeli kongresszusi központ nagytermét zsúfolásig megtöltötték a képzőművészeti alkotások és az egész országból összesereglett közönség (internetes források szerint több mint 500 eredeti festmény és rajz valamint 35 szobor volt látható). Öröm volt látni ezt a kultúréhséget…, a családokat, ahogy generációk adják át a művészet szeretetét…

Ahhoz képest, hogy mindenféle kuponok (ennek errefelé nagy divatja van) és akciók nélkül a 30 perces Van Gogh Alive mozi 99 sékelbe került, a haifai 89-es jegyár teljes elfogadható volt.

Dali művészetétől és a tülekedéstől megszédülve tértem át a szomszédos kenyonba (plázába), ahol a hétvége ellenére is jóval kevesebben nézelődtek, mint a szomszédos “múzeumban”.

A félnapos kiruccanás tartogatott még egy látnivalót. A félünnepi programtervek összeállításakor találtam rá az Azrieli Center kilátójának weboldalára. Hányszor vágtam már át a bevásárlóközponton a Hashalom pályaudvarra menet vagy jövet, s még sosem jutott eszembe, hogy fel kéne ugrani a 49. emeletre, s 189 méter magasból gyönyörködni az 1909-ben alapított városban és környékében. A szavak helyett beszéljenek a képek…

és egy a Youtubeon talált video:

“Tel-Aviv is bound to grow and develop and spread along the seaside and from both sides of the Yarkon River. It will turn into a big city, a busy city, a beautiful city, a center for Hebrew creations both in mind and matter. Tel-Aviv whether you like it or not – is not a fairytale.” Meir Dizengoff, 1929, blessing for Tel-Aviv for its 20th birthday (forrás: Azrieli Observatory kiadványa)

Egy biztos, ha ezután mutatom majd be Tel-Avivot egy-egy látogatónak, az obszervatóriumot nem hagyjuk ki. Jó szombatot, kedves Olvasók!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s