Hírek

Új bejegyzések a következő szobákban:

 123

130

A menüsor “Szobatárskereső” pontja alatt 52 virtuális faházi szobában mindenki ráakadhat egykori szobatársaira. Hamarosan az egyes oldalakról a szobákról összegyűlt emlékek is elérhetőek leszenk, és minden házról felkerül egy fénykép is.

“Nehéz lesz versenyezni Dettyi barátom kétoldalas írásával, de megpróbálom.
Én azért szeretnék egy szobaszámot, mert én eddig – egy alkalmat kivéve – minden nyáron faházban aludtam. Voltak kellemes és kevésbé kellemes élményeim.
Azt hiszem, hogy a legfontosabb évem a 2002-es volt (ha jól számoltam). Ebben az évben futott át a 131-es számú faház ajtaján egyik szobatársam. Sokkoló élmény volt. Vér és üvegcserepek mindenütt. (megjegyzés: a srác túlélte, csak tábor hátralevő részében nem úszhatott szegény…
Ugyanezen évben szereztem életem Első Csókját, így, nagy betűkkel. Ugyanebben a faházban volt, csak a másik oldalon. Remélem nem sértek meg semmilyen törvényt, ha nevet is írok: Fenyő Dorkának hívják. Utolsó éjszaka volt, összeházasodtunk, és némi külső nyomás hatására (öten-hatan kántálták, hogy “Csókot! Csókot!”) megtettük. 11 évesek voltunk.

Nagyon szeretném ezt a szobaszámot, mert arra az estére emlékeztetne.”

Baliga Andris

Ha eszedbe jut egy szarvasi történet a képpel kapcsolatban írd le a kommentárok közé, hogy bekerüljön a Szarvasi Virtuális Emlékek Múzeumába:

Kezdetnek egy történet:

1991-et írtunk, ekkor jártam először Szarvason a testvéremmel. Akkoriban a csehszlovák csoport még nem volt korcsoportokra osztva, minden programra együtt mentünk. A szobatársunk egy cseh fiú volt, akivel a két hét alatt szinte egyetlen szót se beszéltünk. Nekünk sokkal idősebbnek tűnt, nem volt közös témánk. Egy napon egy kis barack dzsemmel a kezében tért vissza a faházba. Evett belőle, majd a kinyitott műanyag dobozkát felhelyezte a 3 fehér polc legfelső szintjére. Másnap reggel egy furcsa jelenséget figyelhettünk meg. Hangyák egész hadserege indúlt meg az élelem felé. 10 évesen nagy élmény volt látni, ahogy a kis állatok egymás után meneteltek fel a lekvárhoz, majd ugyanilyen szép sorban lefelé a fehér polcokról… Ha jól emlékszem 3-4 napig figyeltük meg ezt a szokatlan természeti jelenséget.

 (kép forrása: Internet)