Pár napja azon töprengtem, talán nem kéne többet leírnom a blogban azt a szót, hogy Szarvas, mert egyesek még azt gondolhatnák, elvonási tüneteim vannak.
A mai nap nem hagyhatom ki a Körös-parti település nevét. Rendhagyó módon az esti élményekkel kezdem. Hat után elballagtam a kis gyaloghíd (tudjátok, amely alatt mindig dugó van) közelében lévő buszvégállomásra. Ezúttal a 61-es helyett a 161-esre szálltam fel. Ez az új járat eddig nem érintette ezt a fejállomást. Vonalvezetése részben azonos a 61-es számúval, azzal a különbséggel, hogy ez nem Ramat Ganon, hanem Bnei Brakon keresztül közelíti meg Tel-Avivot.
A 15 perces utat 45 perc alatt tettük meg. Bnei Brakot látni kell, mintha egy stetlben járnánk. Vallásos férfiak szaladnak jobbra, balra, kalapban, srámliban, kaftánban, szakállal, pajesszal… parókás hölgyek tolják a babakocsikat, miközben gyerekhad fogja őket közre. Boltok, zsinagógák. Ha időm engedi, egyszer gyalogosan is eljövök majd ide. Kezemben a térképes telefonom illetve a frissen nyomtatott héber busztérkép. Ági nénihez és Smuel bácsihoz igyekszem, a szarvasi tábor egykori legendás kósersági felügyelőihez. Hát igen, azok a nyarak, amikor Ági nénitől mindig kapott a csoportom extra pizzát,… külön odafigyelt elvitték-e a Paszti uzsonnáját.
A megfelelő buszmegállóban szállok le, megtalálom az utcát is… Ezt ügyesen eltervezted Kispaszti 🙂
Beszélgetünk magyarországi látogatásukról, komáromi vizitjükről, az izraeli hétköznapokról és természetesen Szarvasról. Bár három-négy éve már visszavonultuk, életükben még mindig napi szinten jelen van a több mint másfél évtizedes alföldi múlt.
Vacsorázni invitálnak, meg is jegyzem, de jó újra Ági néni féle ételt enni, a salátát Smuel bácsi készítette.
Kellemes látogatás volt.
Dióhéjban a mai napról:
Izomlázam van a tegnapi túra után, igyekszem korlátozni a mozgást. A lépcsőzés megy a legrosszabbul, remélem egy-két nap és elmúlik. Furán mutathatok Bicebócaként.
A mai nap volt idekint az első, amelyet reggeltől estig (szó szerint) a laborban töltöttem. Egy nem használt pásztázó alagútmikroszkópot üzemeltem be. Szeretem a szakmai kihívásokat, a fehér köpenyt,…
A tegnapi kirándulás egyik résztvevője ma örömmel fedezett fel a büfében, ő is sántikál 🙂
U.i: Ma reggel nem találkoztam macskával, a bejárat előtti lépcső tövében azonban egy kiskutya várt. Pár percig farkasszemet néztünk.Szerencsére, mire leértem, elszaladt.
/Kommentálható a blog…/
KISPASZTI WEB 
Azt ugye tudod, hogy “kutyaharapást szőrével”, vagyis izomlázra gyógyír a még több mozgás? 😉 A szarvasi látogatásért és vacsiért pedig irigyellek 🙂
Mozogtam is egész nap 🙂
nem szarvasról van a legtöbb hanem büfé kaja pizza stb stb