posztdok napló 137. – pipacsok a rakéták földjén

20:53, 15 perc múlva kigördül a vonatom az ashkeloni állomásról. Eddig csend volt,… a három héttel ezelőtti szirénás emlékektől nehéz szabadulni…

Csütörtök este, a héten harmadszor vettem az irányt Tel-Aviv felé. Mivel a hónap közepén kismértékben újra átrajzolták a város busztérképét, már jó-előre felmértem eljutok-e még a magyar klubba a 39-sel. Hat körül érkeztem meg a belvárosba. Végig jártam két-három utcát, vacsorázó hely után kutatva, végül a gyomromnak az egyik kisvendéglőre sem esett a választása, így maradt két kis friss fonott kalács a sarki szuperből estebéd gyanánt. A szervezett programig volt még kb. 45 perc, mikor betoppantam a MOADON pinceklubjába. 4-5 vendég volt ekkor még csak jelen, kísértetiesen hasonlítva az otthoni Shalom klubok izgatott, látogatóváró hangulatára. Fél nyolcra – mire nagy nehezen elkezdődött a hétre hirdetett beszélgetés -, megtelt a terem. Volt  pár ismerős arc, akikkel már volt szerencsém találkozni ezeken az összejöveteleken. Szentgyörgyi Zoltán, Magyarország tel-avivi nagykövete mesélt munkájáról, elért eredményeiről, a diplomataélet mindennapjairól. A hangulatos beszélgetéshez hozzájárultak a nézők soraiból érkező kérdések is. Mire az órámra pillantottam, lassan tíz volt.

30 perc utazás a 63-ason, blogírás, óraátállítás, rövid alvás, s már csörgött a vekker.

Készülődés, reggeli,… kint álltam a buszmegállóban. Az új elektronikus kijelző már nem működött, így mégsem tudom, elérem-e biztosan a vonatom. Pénteken tartották a tel-avivi maratont, szerencsére a busz pont a pályaudvarig közlekedett.

Újra ott ültem a HaShalom peronján,… futók éremmel a nyakban, katonák fegyverrel és fegyver nélkül, csupán óriási hátizsákkal, kipások, kendősök, punkok, turisták és helyiek… varázslatos ez a forgatag.

A szerelvény öt perc késéssel futott be. 56 perc múlva Yossi már várt az állomáson. Ebéd, virágok fotózása a kertben, pénteki pihenés. Orna ízletes vacsorája után 19:55-kor már a Duna tv előtt ültem… Nem emlékszem arra, anno, a doktorim írásakor mondta-e a témavezetőm, hogy hová tegyek idézőjelet…   Na jó, a Posztdok Napló nem politizál.

Este sokáig követtem a hazai híreket a neten, így picit még álmos voltam, amikor reggel a kikötőben rokonokkal találkoztunk. Hét ágra sütött a nap, az egész part megtelt, mintha nem is a Gáza árnyékában élő Ashkelonban lennénk. Persze az éppen befutó katonai őrnaszádok azért árnyalták az idilli képet.

Hazafelé megálltunk egy csodaszép pipacs mezőn. Nem mi voltunk az egyetlenek, amerre a szem ellátott piros növények mindenfelé… mint egy csendéleten. “Ide már esett rakéta.” – zúzta apró darabokra a fejemben kirajzolódott tájképet a házigazda. Ebéd, pihenés, Yossi mamájának meglátogatása… Az óraigazítás illetve a később kimenő szombat miatt az első vonat is két órával később indult.

21:08 – kigördültünk. Picit megkönnyebbülök, egy nagyon kellemes, csendes (!) ashkeloni hétvége van mögöttem. Köszönet a vendéglátóimnak!