posztdok napló 140. – Posztdok Paszti cirkuszba megy (kovásztalan történetek 2. rész)

Ülök a Circus Americano A-oldali nézőterének 1-es szekciójában, a 12. sor első ülésén. Belátom az egész manézst,… kicsit olyan érzésem van, mint amikor Szarvason lekuporodom a Mifkád téri betontömbre, s csak nézek ki a fejemből… Hogy ciki-e 30,98 évesen jegyet váltani egy vándorcirkusz előadására, nem tudom. Kb. egy hónapja a szomszédomban lévő óvoda falán pillantottam meg az első sátorba invitáló plakátot. El is tettem egy kis szórólapot, s bevéstem a fejemben lévő határidőnaplóba,  Pészach alatt el kéne majd ide nézni.

Ma reggel az Eretz Israel Múzeumba menet, a buszból megpillantottam a vándorművészek piros otthonát a közeli parkban. No, lehet, a tárlatnézés után majd errefelé sétálok – futott át rögtön az agyamon. Az Eretz Israelről őszintén szólva nem sokat hallottam eddig. Pár hónapja a 100-as városnéző buszról láttam, s azóta ott éktelenkedett az EZT SE LÁTTAD MÉG PASZTI! listán. A jegy megváltása után 1 sékelért angol nyelvű térképet is vételezhet a látogató. A számomra leginkább hívogató pavilon felé vettem az irányt, a postatörténeti múzeum felé. Itt ért az első sokk, megdöbbenve tapasztaltam, hogy a “nano” méretűre sikeredett tárlat egyetlen értékelhető darabja egy korabeli piros postásautó. Volt még pár telefon, telex és postaláda megfűszerezve néhány bélyeggel,… de ezt múzeumnak nevezni!? Belém hasított a felismerés: Lehet, okkal nem ajánlotta ezt a kiállítóhelyet soha senki!?

A térkép szerint három óra alatt járható be a múzeum-komplexum, nekem 60 perc alatt sikerült. Igaz, nem vagyok az a minden vitrinnél megálló, s a szövegeket aprólékosan átfutó vizitor-típus. A posta múzeum pincéjében a bibliai tájakon készült fotókiállítás próbálta feledtetni a fenti csalódást. Utam a numizmatikai részleg felé vitt, ahol jópár vitrinből hiányoztak a  pénzérmék, a kerámia pavilonban volt sok “lábas”, “váza” meg “köcsög”, légkondi viszont nem. Talán ezért is hűsölt kint a teremőr bácsi. A jemeni zsidókat bemutató tárlat és az üvegkiállítás traktora picit visszahozta a jókedvem, de “WOW” tárggyal itt sem találkoztam. Az “Ember és a munkája” szekcióban különböző foglalkozások kellékeit vehettem szemügyre a “mesterségek utcájában”. Az interaktív, kézbe vehető múzeumi irányzatok még ide sem törtek be. A szabadtéren kiállított mozaikok szegélyezte úton értem el a Rothschild Centert. Lent Rothschild báró életét és szentföldi útjait bemutató kiállítás nézhető meg. Csak a kijáratnál jöttem rá,  fordítva indultam neki az életútnak. Az emeleten időszaki kiállításként az izraeli foci története látható. Azaz ezt nézhettem volna meg, ha a főbejáratnál az 1 sékeles térkép mellett megpróbáltak volna rám sózni egy jegyet erre is. Nem tették, s a helyszínen meg nem lehetett  váltani. Mi ebben a logika? Gyalogolj vissza 10 percet,… Hagyjuk, szóval az izraeli labdarúgás története fehér folt maradt… Az archeológiai park egyik elhanyagolt szegletében jutott hely az izraeli közlekedés eszközeinek. Két kis mozdony, egy vandálok áldozatává esett vezérlőkocsi, egy tehervagon és egy pályavasúti kocsi képezi ezt a tárlatot néhány jelző társaságában. A kietlen tájon továbbhaladva az etnográfiai és folklorisztikai épülethez jutottam. Tényleg csak ennyi? – hitetlenkedtem a jeruzsálemi Izrael Múzeum judaisztikai kiállításának miniatürizált változatát látva. Van még rekonstruált malom,  külön-jegyes planetárium az óriási területen. Ja és egy fantasztikus régi piros tűzoltóautó, amit persze csak üvegfalon keresztül csodálhatunk meg.

Nem szeretnék rosszat írni, ezért idézném a múzeum kiadványát: “The Eretz Israel Musem in Tel Aviv is a multidisciplinary museum that focuses on the history and culture of the Land of Israel. Its permanent and temporary exhibits cover wide range of topics, including archaeology, ethnography, folklore, Judaica, traditional crafts, decorative arts, cultural history and local identity.”

Őszintén szólva nem tudom, talán erre mondják, a kevesebb néha több!

A múzeum mellett tonhalas salátát ebédeltem, miközben a többi asztalnál hatalmas hómec pizzákat falatoztak a vendégek a “local identity” jegyében.

Irány hát a cirkusz, ha jól emlékszem 16:30-kor kezdődik a következő előadás. A kasszánál kiderül, nem, 16:00-kor, húsz perc múlva. Ezt a  tökéletes időzítést! Kiálltam a soromat, miközben a bankkártyámat nyújtottam, egy nanonyit azért hátraléptem az összeg hallatán,… egye fene, egyszer megy a posztdok cirkuszba a Szentföldön.

A kora délutáni múzeumi élmények hatásának következtében nincsenek túl nagy elvárásaim, sőt egyáltalán nincsenek. Megpróbálom kikapcsolni a külvilágot, csak a porond és én itt a leghátsó sorban. Az amerikai stílusú bevonulás (azaz kb. 6 táncos) és a lauder tábori szülőnapokat idéző, közönséget megtáncoltató műsorvezető elég bárgyúra sikeredett.

Egy emlékkép villan be: a rendszerváltás hajnalán egy kis fehér sátras, pár kocsis cirkusz, a Cirkus Apollo érkezett a Vág partjára. Volt egy majmuk, talán akadt néhány póniló is a tyeplákiban és cvicskiben fellépő artisták mellett. A műsorról jövet a Vág-hídon egy idős roma néni állt a korlát mellett: “Ez csak olyan hamm cirkusz!” – mondta és legyintett egyet. A mai napig látom a kézmozdulatát.

Az, hogy az izraeli cirkuszokban állatvédelmi okokból általában nem szerepelnek négylábúak, már alapból egy nagy hátrány. Az összkép mégsem nevezhető rossznak. A három számot is bemutató kilenc kínai artista, a lélegzetelállító orosz légtornász, a sötétben világító buzogányokkal és labdákkal játszadozó zsonglőr, a 3 medvéknek öltözött kerékpáros, a zenebohóc, a “spanyol” bűvész és a vad motorosok valóban hozták az elvárható színvonalt. S hogy mi volt akkor az amerikai? Talán a kövér bácsi akit kilőttek a nagy ágyúból, ja és a robottá változott sárga beszélő autó.

A vattacukros, a pattogatott kukoricás, a szülőket kizsebelő világító vackokat áruló emberkék, az előadást DVD-lemezen kínáló légtornász látványa picit visszarepített azokba a békebeli gyerekkori évekbe, amikor nem jöhetett Komáromba vándorcirkusz anélkül, hogy jegyet váltottunk volna rá…

Hazafelé a 39-es buszon az első általam látott izraeli ellenőr zökkentett ki az ábrándozásból… Rohamléptekben közeledett a keddi nap, de erről majd legközelebb.