posztdok napló 189. – irány a kád, avagy “becsengetnek”

Amikor kicsi voltam, a nyári szünet utolsó estjén korán küldtek fürödni, anyáék azt mondták, ilyenkor minden gyereket megmosdatnak, s hamar elfogy a meleg víz. Egy-egy újabb tanév vagy akadémiai év kezdetén eszembe jut ez a kis történet a gondtalan komáromi gyermekévekből…

Másnap reggel tisztán, ünneplőben ott sorakoztam osztálytársaimmal a Béke Utcai Alapiskola sportpályáján vagy a szemközti szabadtéri mozi lelátóján. Később jöttek  az ünnepi reggelek a Selye János Gimiben… majd az elsős “kézfogó” az ELTE-n. A további években nem voltak már ünnepélyes ceremóniák, a tanulmányi osztály előtti sorban állások jelezték, itt az ideje újra beülni a padba, visszatérni a laborok világába. Az MTA Kémiai Kutatóközpontjában dolgozó emberként szinte feledésbe is merültek ezek az évindító  alkalmak. Néha feltűnt egy-egy diákcsoport, akiknek laborgyakorlatot tartottunk, s a doktori iskola kezdetével ismét a tanulmányi osztály meglátogatása jelezte, az élethosszig tartó tanulástól nem lehet szabadulni.

A dolgok tavaly júniusban változtak meg, azzal, hogy posztdokként egy oktatási intézményben kezdtem el nanotechnológiázni. Azaz pont, hogy nem változott meg semmi, hiszen a nyári szünet kezdetén léptem át a Szentföld határát. Az első jel, amely azt mutatta, nem csak páran lézengünk a kampuszon, a nagy közös munkavédelmi  oktatás volt, mint arról be is számoltam 103 bejegyzéssel korábban:

“… egész napos munkavédelmi oktatást tartottak a kémiásoknak. Az oktatás előtt az egyetem rektora köszöntötte a diákokat, tanárokat az új tanév kezdetén. A héber nyelvű fejtágításon elidőztem vagy két órát, aztán várt a labor… Pont a nyári szemeszter utolsó napjaiban érkeztem, így még nem láthattam a Bar-Ilant teljes fordulatszámon pörögni.”

Eltelt egy… két szemeszterestől, szünetestől, s holnap elstartol a 2012/13-as akadémiai év Izraelben. Persze az igazsághoz hozzátartozik, azon kívül, hogy rendszeressé válnak a tanszéki és a kutatócsoporti szemináriumok, tovább kell sorban állni a büfében, s többféle szendvicset rendelnek a kisboltba, nem nagyon van különbség a szünidei és a tanév alatti munkámban. Hát igen, ez a sorsa a laborba zárt kutatónak…

A statisztikák szerint – mert ebben az országban minden jeles nap előtt napvilágot lát néhány érdekes adat – 350 550 hallgató népesíti be október 21-én a 67 különböző felsőoktatási intézmény padsorait, 2,3 %-kal több mint  tavaly. A diákok 77 %-a alapképzésben vesz részt, 16 %-a mesterezik, s 4% a különböző PhD programokon folytatja  a tanulmányait.

Csütörtökön lement az idei fejtágítás, s végre a porral oltó működését ki is kellett próbálni, 13 év vegyészkedés után az elméletet felváltotta a gyakorlat… A tanévnyitó ünnepséget kihagytuk,  a főnök szerint elég abból egyszer, s amúgy is héberül ment, amivel még mindig hadilábon állok.

Szóval irány a kád, mert elfogy a meleg víz… s eredményekben gazdag akadémiai évet minden érintettnek! Ja, hogy nincs is kádam, s a meleg víz sem vezetéken jön, hanem a háztetőn melegítik… -részletkérdés.