Az egy héttel ezelőtti elkarácsonytalanodva bejegyzésem után kicsit félve kezdek 0 óra 3 perckor az évbúcsúztató poszthoz. Ma délután Halmos László hiánypótló Izraeli Hírleveléből megtudtam, nagyon nem kóser dolog megemlékezni az esztendő utolsó napjáról, s pezsgővel köszönteni a dátumváltást (legalábbis egy magára adó izraeli, kóser étteremben). A cikket olvasva kezdett kicsit identitászavarom lenni annak fényében, hogy a szüleim egy szilveszteri bulin ismerkedtek meg anno,… Szóval már majdnem elszilveszteretlenedtem, amikor a Google izraeli nyitó oldalán észrevettem a 2013-at fogadó képet. Ha a kereső-óriásnak lehet, talán egy kelet-európai posztdok is megteheti.
Elmúlt hát egy újabb év, az első teljes naptári évem idekint a Szentföldön. Életem első olyan éve, amikor végig blogoltam. A részletes számvetés helyett, jöjjön néhány nyers statisztikai adat 2012-ről: 145 blogbejegyzést írtam a Posztdok Naplóba, mindezt 739 képpel illusztrálva (537 MB), azaz átlagosan napi két képet villantottam fel kinti életemből. 37 000 látogatást regisztrált a számláló a tizenkét hónap alatt (ebből a múlt hónapi háború során 16 000-et). A legforgalmasabb 24 óra november 16. volt, a 
Felhőoszlop hadművelet e napján 2778-szor kattintottak a weboldalra. Az öt legolvasottabb blogbejegyzés a két nagy Wizzair tesztes és három hadinaplós poszt volt.
Ha összegezni szeretném mindazt, amit átéltem, itt van ez a 145 pici mozzanat, emlékkép, hangulatjelentés, történet. Kutatás, család, találkozások, szerelem, háború, szürke hétköznapok…
Egy évvel ezelőtt a legjobb barátommal sétáltam Budapesten a Váci utcában. Valahogy úgy alakult, hogy még sosem szilvesztereztem a pesti belvárosban. Lenyűgözött a délutáni forgatag, az álarcos, trombitás ünneplők sokasága. Beültünk beszélgetni az azóta már bezárt Gusto Burgerbe, majd elindultunk a földalatti megállója felé. Útközben vettem egy-egy malackás-lóherés szerencsepénzt az egyik árustól. Betettem az irataim közé, s búcsút vettem az izraeli tartózkodásom miatt régen látott ismerőstől. Eltelt pár hónap, s újra találkoztunk ezúttal már idekint, aztán még pár, s együtt dolgoztunk három hetet Szarvason a táborban… A nyári szabadságom végén összejöttünk, ma ő az én BARÁTNŐM 🙂 Sokan kérdezték tőlünk, azok közül, akik régen ismernek minket, miért pont most, s nem nyolc-kilenc esetleg öt-hat éve… Nehéz kérdés, egy azonban biztos, annak a szilveszteri szerencsepénznek fontos szerepe volt a dolgok alakulásában…
Hoppá, most jut eszembe, itt ma (december 31.) és holnap (január 1.) is munkanap van, ideje aludni menni. Boldog, sikeres, egészséges, blogposztos Új Esztendőt minden kedves Olvasómnak!
U.i.: Ma 20 éve, hogy szülőhazám Csehszlovákia felbomlott. Tisztán emlékszem arra a Stirber tanító bácsi által tartott – talán ötödikes – énekórára, ahol a csehszlovák himnuszt tanultuk…
KISPASZTI WEB 
Békés, boldog, eredményes új évet kívánok Neked és minden kedves olvasódnak.
Köszönöm, viszont kívánok minden jót az új esztendőben!