Péntek délután van, ülök a kis szobámban, a háttérben hang nélkül megy a tv, a laptopról szól a legfrissebb CD-beszerzésem, Romantikus izraeli dalok gyűjteménye 2. (hú de maradi vagyok, az Index szerint jövőre leáll a CD kiadás Amerikában). Kezemben az Új Kelet – független hetilap 20427. száma. Még tegnap este szereztem be a közeli plázában. Fejtem a rejtvényt. Vajon hány 70-80 éves néni és bácsi teszi most ugyanezt országszerte?
Van valami különös varázsa ennek a 24 magyar oldalnak.
Egyrészt eszembe jut a gyerekkorom, amikor alig vártam, hogy Szili bácsi Beer Sheváról elküldje a gondosan becsomagolt két Hét tükrét (az azóta megszűnt izraeli magyar hetilapot) és egy pénteki Új Keletet (akkor még napilap volt a mára hetilappá változott kiadvány). Emlékszem, mennyire furcsálltam az híreket böngészve, hogy Izraelben is vannak bűntények, rablások, gyilkosságok…, amik szép számban töltötték meg a lap hasábjait.
Másrészt jó érzés bemenni egy boltba, messze az otthontól, s magyar nyelvű sajtóterméket leemelni a sok héber, orosz, angol periodika közül. Hazavinni, nekiülni, s kiolvasni (!rendben Anya, tudom, már ezerszer mondtad nem ki- hanem el-).
Az első három oldalon az aktuális hírek (már amennyire aktuális lehet egy hetilap az Internet korában), majd Heller Ágnes látogatásáról következik egy terjedelmes beszámoló. Középen egy kis keretes írás a magyar klubban tett látogatásáról (juhé, én is ott voltam a hallgatóság körében!). Aztán egy kis politika (amivel ugye a Posztdok Napló nem foglalkozik 🙂 ). Egy-két magyar csatornák bekötését hirdető reklám (hol van az a korszak, amikor a Duna TV volt az egyetlen itt is fogható magyar adó – az ajánlatban szereplő csatornák felét én sem ismerem). Két oldal az iráni atomról… s Muammar Muhammed Abu Minyar el-Gadaffinak is jut ugyancsak két oldal.
A Magazinban útinapló egy csehországi és szlovákiai (! – szülővárosom, Dunaszerdahely is megjelenik a cikkben) zarándokútról. Az azóta megszűnt “Air Slovakia”-t emlegeti a szerző, hát ez a kirándulás se mostanában volt, gondolom magamban.
A 11. oldalon a hetiszakaszhoz (a Tóra /Mózes öt kényve/ aktuális fejezete) kötődő írások.
Egy ismeretető arról, kik is voltak a kazárok.
Peer Gideon zseniális írását Olvasztótégely címmel mindenkinek ajánlom. Ha egyszer foglalkozást tartok még majd valamelyik szarvasi madrich-képzésen vagy élménybeszámolót az egy éves izraeli posztdoktorkodásomról, ezt a cikket forrásanyagnak használom majd, hogy közelebb hozzam kelet-európai barátaimhoz az izraeli mindennapokat.
Az Egymás között oldalon szíven üt egy mondat a nahariai Magyarul Beszélők Klubjának rövid hírcsokránál: “Sajnos kevesebben lettünk, megint gyászolunk. A 300 egynéhányból ma, alig vagyunk húszan, de élünk és nem is olyan rossz az öregségünk.” Mennyire komáromis ez az életkép…, hát igen az idő könyörtelenül szalad előre. Juci néni jut eszembe, nagypapám unokatestvére, aki Naharián élt, s egy idő után elkezdett szellemileg leépülni, s végül elmaradtak a levelei, s sosem derült ki, mi történt vele,… Talán valaki ebben a klubban tudhatná. 1994-ben milyen örömmel fogadott minket első utunk során. 😦
Nem hiányozhat az egészség rovat sem; Róna Éva Állatidomárok című cikke ismét meghat (rendben, elismerem, engem nem nehéz meghatni), s nem csak mint cirkuszkedvelőt. Hasonló a helyzet Arje Singer és Sándor Judit cikkeivel (bár 789-500-as Malév gépről még nem hallottam, szerintem a Boeing sem).
A Mi az ikrek… című folytatásos regény aktuális részét átugrom, jó lesz majd a hosszú téli estékre. Oren Zsuzsi receptjei sem aktuálisak most, a mikróm és a vízforralóm kevés lenne az ételek elkészítéséhez. A Nagymama húslevesét és Anyukám margarinos csirkéjét azért elfogadnám, hogy a Palacsintáról már ne is beszéljek.
Az olvasói leveleket csak átfutom, a rejtvények nagy része már megfejtve (bár a Kösd össze, ha tudod!-on azért még töprengenem kell egy kicsit).
TV-műsor, horoszkóp (honnan tudnak a szerkesztőségben a folytonos gyomorproblémáimról /”emésztési problémák léphetnek fel”/ – rejtély).
A 24. oldalon zárszóként Szombati naptár az ünneppel kapcsolatos fontos időpontokkal, néhány színes hír, főszerkesztői gondolat, impresszum.
Sokaktól hallom, hogy mennyire régimódi az Új Kelet, meg már “senki” sem olvassa. Nem tudom, ez a szám valahogy nagyon a helyén volt, s úgy éreztem, nekem is szólt. Jövő héten biztos megveszem a következőt!
KISPASZTI WEB 