Hírek

Vannak dolgok, amikre nagyon vár az ember. Aztán mikor eljönnek, egyszer csak azt vesszük észre, hogy tőlünk független dolgok miatt, semmi sem úgy alakul, ahogy elterveztük, ahogy ezerszer végiggondoltuk, ahogy lepörgettünk az agyunkban minden másodpercet előre…

Kb. két hete egy vasárnap reggel lelkesen jött a főnök, hogy az egyetemünk is csatlakozott idén az izraeli Kutatók Éjszakájához (lásd korábbi bejegyzésemben), s laborlátogatás lesz nálunk… Kutatók Éjszakája, bevallom, kicsit elmosolyodtam, persze csak magamban. 2008-tól mindig kint voltam a Nanopaprikával Pesten a központ rendezvényen. Arra kért készítsek egy posztert, amin bemutatom a mikroszkóp működését, amivel dolgozom. Pár óra múlva az asztalán volt a prezentáció első változata. Lecseréltette a logókat a legújabbakra, kért még egy-két felvételt, aztán csütörtökig nagy csend volt. Reggel beszaladt, s kérdezte, mikor kapja meg a posztert, mert időben ki akarja nyomtatni… 20 perc múlva postáztam…

Persze, oktató Kispaszti rögtön felpörgött,… azon merengtem az otthoni középiskolai Nanomozaikból mit lehet felhasználni a látogatók informálisabb ismeretterjesztéséhez…

A kampuszt már tegnap elkezdték feldíszíteni, zászlók, információs pultok kerültek mindenhová,… táblák, nyilak jelentek meg mindenfelé… Léggömbök ezrei díszítették a tereket… A bejárathoz közel egy ásatási területet alakítottak ki egy nagy homokkupac segítségével… A biológusok állatokkal készültek, volt kiscsibe-simogató, hüllős terráriumok,… kémiai-fizikai standok… előadások, bemutatók… Öt órakor megnyíltak a kapuk és szó szerint elkezdtek özönleni az emberek… arabok, zsidók… fiatalok, kisgyerekes családok, idősek… Egymás mellett álltak az ortodox kipás fiatalok  palesztin kendős lányokkal, s tátott szájjal nézték az irodai-szobatársaim látványos kísérleteit… Az ENSZ-ben lenne ilyen békés holnap a hangulat…

Az első hideg-zuhany délután jött, amikor a főnök közölte, hogy elromlott az intézet poszternyomtatója, de ha akarok, ad pénzt és elmehetek kinyomtatni… Mindjárt nyakamba veszem Tel-Avivot, s elindulok Copy Generalt keresni a program előtt három órával… Hmm, nyeltem egy nagyot, legyintettem, megoldom poszter nélkül. Szarvason voltak ennél nehezebb oktatási feladatok is mindenféle kellék nélkül… Ahogy közeledett a Kutatók Éjszakája, ismételten összefutottam vele. Megkérdeztem, hogy tartunk laborlátogatást, ha nincs világítás, s 19 órakor már sötét van? Mélyen a szemembe nézett, s azt mondta: “Itt Izraelben azt szoktuk mondani, hogy majd meglátjuk akkor! Legyek nyugodt…” Persze azért ismét kihívta a villanyszerelőket. Fel-le kapcsolgatták a biztosítékot, majd ismételten önelégült arccal, mosolyogva jöttek jelenteni, hogy működik… s felfelé mutogattak a neonokra. Láttalak én már így mosolyogni – nyugtázta magamban. Öt perc múlva ismét lent volt a biztosíték…

/a soha ki nem nyomtatott poszter utolsó előtti változat A4-es formában a műszer mellett/

Kutatók Éjszakája az volt nálunk, igazi éjszaka… tök sötétben. 10 emelete van az új nanoközpontnak, minden emeleten 3 szekció… azaz 30 egységből pont nálunk van csak probléma az árammal. Nanotechnológiával foglalkozunk, azt egy kapcsolószekrény kifog rajtunk. Már azon tűnődöm, talán ki kéne utaztatni a bevásárlókocsis szakit az MTA Kémai Kutatóközpontból… Ő hozná az otthon tákolt egyedi fázisceruzáját, s mindjárt lenne áram a laborunkban… Bevásárlókocsit fel lehet adni a repülőre?

Végül az a kompromisszum született, hogy a 18:15-ös látogatást megtartjuk, a 19:15-öset és a 20:15-set lemondjuk… Ha neked mindegy, nekem is – tártam szét a kezem. Valahogy sosem értettem az először lelkesedő, majd exponenciálisan lecsengő hozzáállású embereket.

Jött az első csoport, a rövid bevezető után átvettem őket, az egyik látogató fordított angolról héberre. Végigkalandoztunk a méretskálán, egészen a nm-ig, ahol a pásztázó alagútmikroszkóp volt… vágtunk atomi léptékben hegyes tűt, bekukucskáltunk a készülék belsejébe… Pörögtem ezerrel… azt ennyi, vége, mert besötétedett… zseblámpás telefonommal lement még a bemutató a főnök gyerekeinek, s  19 körül befejeztük kilenc helyett…

Ez volt az izraeli mélypont… olyan érzésem volt, mint amikor az ember kinyitja a szülinapi ajándékát, s egy gyapjúzoknit vagy pizsamát talál a csomagban…

S mindezt miért, egy esti plusz programért, amire megkérnek, azt… (na jó nem káromkodom írásban)… Én vagyok a hülye, hogy igent mondok ilyen felkérésekre… hát tehetek én arról, hogy szeretek a munkámról beszélni az érdeklődőknek…

Hát ez volt az első izraeli Kutatók Éjszakája a Bar-Ilan Egyetemen… Jelentem, pályát tévesztettem,…egy jó villanyszerelő nélkül a nanotechnológus sem tehet sokat… Most megyek, s megeszek mindent, amit tegnap Ági néni és Smuel bácsi csomagolt (tojásoslecsó, gomba-felfújt, krokett, szarvasi csokikrém, kakaós kalács…) a kellemes bnei-braki látogatásom végén…

Jó hétvégét, jó Szombatot!

U.i.: egy macskás kép tegnapról, amikor még nagyon vártam a Kutatók Éjszakáját…

Számos téma felé elkalandoztam az utóbbi időben: utazások, esküvők, gondolatok… ideje visszatérni szűkebb otthonom, a Negba utca környékére. A fehér alapon zöld, este világító utcanév táblákat zöld alapon fehér betűsre cserélték. Kb. másfél hete reggel kilencig a 61-es busz rövidített (a korábbi buszreformnak megfelelő) útvonalon közelíti meg az Amidar végállomást. Délután már a hosszabb kerülőúton jutok haza. Természetesen, mint mindenben itt Izraelben, ezen a téren is akadnak kivételek. Egy-egy busz azért elhúz jobbra a Yarden utca felé a nap kezdetén, teljesen váratlanul.

A buszmegállóban, ahol hazafelé leszállok van egy csuda fotós bolt, az óriási kirakat tele mindenféle kütyüvel, képkeretekkel,… gyakran megállok előtte nézelődni. A szemben lévő élelmiszer boltnál és zöldségesnél minden reggel szemtanúja vagyok az árú-feltöltés sajátos, kevésbé sem lepletzett eljárásainak, no ezekbe a kereskedelmi egységekbe se tértem még be az élmények alapján vásárlóként.

Az egyetemre vezető gyaloghíd tövében, a ramat gani oldalon van egy kis lakókocsi büfé. Hát, ha még látott a tisztelt Olvasó elhanyagolt helyett… Anya meg is kérdezte, mikor itt járt, hogy ugye, én nem szoktam itt enni. Ehhez képest a pláza ÁNTSZ sarka tisztasági versenyt nyerne.

A másik oldalnak is megvan a maga varázsa. A Bar-Ilan Egyetem kapujában két koldus néni vívja harcát reggelente, este, hazafelé már csak a nap győztese van szolgálatban. Az egyiknek saját széke van, melyet éjszakára lezár egy biciklilakattal, a másik pont a fordulóban áll. Komoly bevételekre lehet itt szert tenni, ha az oktatási szünetben is megéri a bejáratnál kéregetni. Mindemellett van itt még elhelyezve vagy 8-10 cödőkó (adománygyűjtő) persely is.

Odabent még mindig ezerrel hűt a szabályozhatatlan légkondi. Lassan már fel sem tűnik. Az elmúlt napokban volt már minden variáció: légkondi világítás nélkül; teljes áramszünet; világítás légkondi nélkül; normálisan működő légkondi világítással és világítás nélkül…

Nagyban készülünk a Kutatók Éjszakájára. Itt Izraelben csütörtök este vár mindenkit a Bar-llan Egyetem 17-től 22 óráig gazdag programmal. A mi laborunkat 18:15, 19:15 és 20:15-kor lehet meglátohatni szervezett csoportokban (206-os épület, 2. emelet).

Pesten a Kutatók a Neten 2011 – II. Kutatói Blog és Weboldal Találkozóra kerül sor az Erzsébet téri Gödör Klubban, a központi rendezvényen, a Tudás-koktél színpadon (www.kutato.net ~ www.kutatokejszakaja.hu)

 18:00 – 18:05 II. Kutatói Blog és Weboldal Találkozó megnyitója

Jönnek a virtuális kutatók – a Nanopaprikától a „Kutatók a Neten” keresztül a Posztdok Naplóig
Pilbáth Aranka, Paszternák András

18:05 – 18:25 Blogoló kutatók I.

Kóczy játékelmélet blogja – koczy.blog.hu

Kóczy Á. László
Az élet nem játék, mondjuk. Ennek ellenére a konfliktusok modellezésével foglalkozó játékelmélet az élet igen sok területén alkalmazható – legyen szó egy tengeren túlról importált autó drága honosításáról, vesetranszplantációról, meghökkentő politikai ajánlatokról, vagy elszúrt Forma-1-es versenystratégiáról. Mi is  játékelmélet, hol és hová tart, hogyan fogjon hozzá egy fiatal kutató – egyáltalán mit csinál egy elméleti kutató? Ezek a blog fő témái, olvasmányos, ismeretterjesztő stílusban.

Bioetika blog – bioetikablog.hu

Bognár Gergely
A blog bioetikai, orvosi etikai kérdéseket, illetve a biotechnológia fejlődése és az éghajlatváltozás által felvetett problémákat mutatja be közérthető módon.

Banyakonyha – banyakonyha.blogspot.com

Grósz Veronika, Komlai Krisztina
Műszaki- és természettudományok vicces oldalát bemutató blog. Célja a tudományos világ érdekességeinek bemutatása.

18:25 –18:45 Kutatói weboldalak I.

A csillagászati hírportál – hirek.csillagaszat.hu

Mizser Attila
Csillagászati portálunk célja, hogy a csillagászat iránt érdeklődők számára szakmailag hiteles módon számoljon be az asztronómia világának legfrissebb eredményeiről. Szerkesztőségünk a hazai csillagászati szaktudomány és ismeretterjesztés képviselőiből áll, akik a világ legnagyobb csillagvizsgálóinak sajtóközleményeit, a tudományos szakfolyóiratok cikkeit nemcsak lefordítják, de az olvasó számára értelmezik, magyarázzák is azokat.

“MFA Nyári Iskola Középiskolásoknak” – alag3.mfa.kfki.hu/mfa/nyariiskola

Daróczi Csaba Sándor
Középiskolások számára az MTA MFA által szervezett természettudományos táborozást támogató honlap, amely a diákokat segíti a kutatóintézeti munkára való önálló felkészülésben (az egyes tudományos témáknak külön kidolgozott web lapjai vannak), de segíti az utólagos kapcsolattartást is (fotók, videók, stb.).

Hírnök az Élettudományokban – www.mrns.hu

Györfi András
Élettudományi szakportál a magyar ajkú biológusok számára. Hírek, interjúk, álláshirdetések, szoftverek, egyéb eszközök.

18:45 – 19:00 Blogoló kutatók II.

Nemlineáris Blog – nemlinearis.blog.hu

Alkalmazott matematikáról mindenkinek.

Critical Biomass – criticalbiomass.freeblog.hu

Varga Máté
A Kritikus Biomassza egy főként biológusokból álló baráti társaság
blogja, ahol megmondjuk a véleményünket mindenféle biológiával
kapcsolatos témáról és nemcsak…

19:00 – 19:25 Kutatói weboldalak II.

A műszaki portál – www.muszakiak.hu

Bödör Tamás
A műszaki értelmiség honlapja, híroldal és egy nyitott szakmai gyűjtőportál. A weblapot a felhasználók maguk is szerkeszthetik. A műszaki értelmiség érdeklődésére számot tartó írásokat, cikkeket oszthatnak meg a többi olvasóval.

Nil Nocere – Az Orvos Lapja – www.nilnocere.hu

Kutszegi Nóra
Szaklap az orvostársadalom számára. Hírek, interjúk, oktatási anyagok és egyéb eszközök.

Az atomoktól a csillagokig (Atomcsill) – atomcsill.elte.hu

Cserti József, Király Andrea
A weboldal egy immár hetedik évébe lépő, nagy sikerű előadássorozathoz kapcsolódik, amelyet az ELTE TTK Fizikai Intézetének oktatói tartanak saját legfrissebb kutatási eredményeikről és a modern fizika más aktuális területeiről középiskolás diákok és más érdeklődők számára. Az egy órás előadásokat látványos kísérleti bemutató követi.

A weblapon elérhetővé tettük az eddigi előadások és a kísérletek videofelvételét, az előadók által bemutatott prezentációkat, valamint az előadók által írt, a témához kapcsolódó cikkeket. Emellett természetesen közöljük a következő évad előadásainak címét, időpontját és rövid kivonatát.

Online Pszichológia – www.onlinepszichologia.hu

Györfi András
Pszichológia szakportál szakembereknek és érdeklődőknek. Hírek, ajánlók, tesztek, pszichológusok bemutatkozása és egyéb tartalmak.

Találkozó zárása, kötetlen beszélgetés.

Támogató blogok:

CsermelyBlog – www.csermelyblog.hu

Csermely Péter
Két éve indult blog minden pénteken hálózatkutatással, tehetséggondozással, nemzeti önismerettel, fenntartható fejlődéssel és közösségépítéssel kapcsolatos esszékkel jelentkezik. A blog látogatóinak a száma 60 ezer, letöltéseinek száma pedig 550 ezer fölött van. A blogközösség eddig 8 blogtalálkozót rendezett.

Pokoljárásom története – cseperke.tikasz.hu

Tikász Cseperke
A Magyar Ösztöndíj Bizottság jóvoltából a Szentpétervári Állami Egyetem Történelem Intézetének vagyok harmad éves doktorandusz hallgatója. A blogot 2010 szeptemberében kezdtem írni élményeim dokumentálása céljából.

CAWI blog az online kutatásról – cawi.blog.hu

Pintér Róbert
Pintér Róbert vagyok. 2008 szeptembere óta dolgozok az Ipsosban, jelenleg mint online ügyfélkapcsolati igazgató. Elsősorban az online módszertannal készülő kutatások fejlesztéséért (CAWI: Computer Assisted Web Interviewing) vagyok felelős. A munka során érdekes hírekkel, adatokkal, dilemmákkal találkozok, amik remélhetőleg segíthetnek másoknak is, így a CAWI-vel és online témákkal foglalkozó kutatóknak és ügyfeleknek.

—

A tudományokról jut eszembe, íme egy műsorajánló: Beszélgetés a nanotechnológiáról, kémiáról, vegyészkedésről,… vasárnap a Pátria rádióban (szept. 25-én 14:06-14:30 között), A tudomány világa c. műsorban. http://www.rozhlas.sk/radio-patria/prave-vysielame

U.i.: A macskás megjegyzéseket olvasónak pedig egy újabb felvétel… pár napja furcsán néznek rám a cicák… ugye senki sem fordítja nekik héberre a bejegyzéseimet?

/…/

1911. szeptember 17-én született a nagymamám. Azaz ezen a napon jutott ideje a Flóra tanya intézőjének, dédnagyapámnak, hogy bekocsizzon Kántorjánosiba, s anyakönyveztesse Anna lányát. Pont 100 éve történet mindez. Odahaza ünnepi ebéden köszöntötte őt a család, rokonok, barátok, ismerősök társaságában. Sajnos lemaradtam erről a különleges  rendezvényről. Kéthetenként azért mégsem lehet hazarepkedni Izraelből 😦 Telefonon  beszéltünk a díszebéd alatt. A szavai örökre beleégtek a fülembe: “Nagyon szeretlek, kár, hogy nem vagy itt ezen a szép ünnepségen… Megvárlak!” Ezt a “megvárlakot” sosem fogom elfelejteni… Nagymama, köszönök neked mindent, amit értünk, értem tettél… a sok finom ebédet, a gyerekként nálad töltött szombat estéket, a vasárnapi  reggeliket, a lángost, a sárga poharas teát… Bis 120!

S mi történt itt Ramat Ganban? Csütörtök délután megjelent a laborban az egyik kollégám, s azt mondta, nincs ez így rendben, hogy én csak itt méregetek a műszerrek egész nap, meg kísérletezgetek. Miért nem megyek néha az ülőszobába, s beszélgetek a többiekkel… S mindezt attól a munkatárstól hallom, aki reggeltől estig állandóan a laborban dolgozik. 🙂 Szóval jövőhéttől, ideje elkezdeni szocializálódni egy kicsit… Itt jegyzem meg kb. fél órával az eset után máris sor került az első közös projektre. Egy nitrogén palack szállítási-zárókupakját próbáltuk meg szó szerint együttes erővel eltávolítani egy harmadik kollégával. Igazi csapatmunka volt… Azt a részt inkább nem részletezném, amikor egyikük egy kalapáccsal kezdte püfölni az embernagyságú palack tetejét. Mintha a munkavédelmi oktatások során ezt a módszert kihagyták volna Budapesten…

/egy plakát a HaMelech Josef utcából… a híres répás mese még mindig hódít/

Elmúlt a hét, hazafelé betértem kedven ruhaboltomba, az eladó ismét szívélyesen köszöntött. Szükségem volt egy-két  fehér ingre. Pénteken esküvőre voltam hivatalos. Dudi másodunokatestvérem házasodott Granittal, az indiai származásű barátnőjével.

Kora reggel indultam a HaShalom állomásra. Az úti cél Ashkelon volt. A tengerparti kisváros békés arcát mutatta, szerencsére híre sem volt a párhete még óránként becsapódó rakétának. Szinte elképzelhetetlen, hogy a virágos, rendezett utcákon néha a félelem veszi át az uralmat. A pályaudvaron Yossi várt. Náluk töltöttem a hétvégét, velük mentem az esküvőre. Mielőtt elindultunk volna az Ashkelontól 20-25 percre lévő eskető-központba, találkoztam Orna és Yossi kedves magyarországi rokonaival, akik ezen a napon tértek haza a Szentföldről.

A hüpét (esküvői baldachin) a hagyományoknak megfelelően szabadtéren helyezték el. A háttérben feltűntek a Júdei-hegyek. Körben pálma- és olajfák, fehér bőr ülőalkalmatosságok, rendezett gyep… Miriam és Áron büszkén vezette a vőlegényt a hüpe alá, a menyasszony lenyűgözően szép volt. A násznép hatalmas napernyőkkel védekezett a tűző sugarak ellenl. “Esernyős” esküvőn még sosem jártam… 🙂

A szertartás után következett az ebéd, mintegy 300-ad magunkkal. Tánc, öröm, minden, ami egy esküvőhöz kell… A közelgő Sabat miatt koradélután fejeződött be a vigadalom. Lassan mi is visszaindultunk Ashkelonba.

A családi ünnep azonban nem ért véget. Másnap reggel a zsinagógában találkoztunk újra, a hagyományoknak megfelelően a vőlegényt felhívták a Tórához. Szép ünnepségben lehetett részeünk, jó érzés volt itt lenni. Együtt a másik hét másod-unokatestvéremmel, családjaikkal, a fel s alá rohangáló kicsikkel…

A délelőtti ima és Tóra-olvasást követően a család kiduson (kis ünnepi fogadás) látta vendégül a közösség tagjait. Az asztalok roskadoztak, a sokféle salátától, a sólettől, s egyéb étkektől…

A rendezvény után a család a közeli barátokkal a szomszédos étterembe vonult. Három, inkább négyfogásos ebéd következett. bkkel Megható beszédekkel (hát igen, megint jól jött volna az a fránya hiányzó héber tudás), meghitt hangulatban… Nagyon jól éreztem magam.

Dudi és Grani, Mazel Tov, teljes szívből!!!!!

A szombat délután pihenéssel telt. Meglátogattuk Yossi anyukáját is, aki ugyanolyan észak-magyarországi tájszólással beszélt, mint a szintén e régióból származó miskolci nagyim, aki sajnos már nincs közöttünk.

Élményekben gazdag két nap van mögöttem. Bár a komáromi nagymamám 100. születésnapjáról személyesen lemaradtam, mégis családi körben tölthettem ezt a történelmi napot!

/a felvételek a pénteki esküvőn készültek, szombaton a vallási előírások miatt nem lehet fotózni/

Miriam és Áron, Orna és Yossi, s mindenki, aki hozzájárult az újabb életre-szóló szentföldi élményekhez, köszönöm, todá!

U.i.: A hétvége talán egyetlen szomorú mozzanata az volt, amikor a teraszon ülve megpillantottam az eltűnt Stella macska kedvenc székét… Nem közeledett felém kivont karmaival, nem ugrott fel az asztalra, hogy megnézzem, amint internetezem… Hiányzott!

/…/

Egy erős szorítást éreztem ma délután a torkomnál… mintha valami fojtogatna… Mérés közben elgondolkodtam, mi lehet az,… egyszer csak beugrott (nem nem a légkondi hatása). Ideje kitörni a hétköznapok monotonitásából: reggeli, 61-es, kutatás, szendvics, kutatás, 61-es, TV-nézés, netezés, alvás. Valamivel fel kéne dobni az estét. Valami nem túl megterhelővel, nem túl messzi dologgal. Megvan, irány a pláza! A Negba utca első megállójánál szálltam le, innen pár lépés a Sugár, izzzzzé a ramat gani pláza. Mutatom a hátizsákom az őrnek a bejáratnál, csak legyint… Irány az ÁNTSZ sarok, húst akarok enni… a tegnapi kecsappal olvasztott sajtom amúgy is kiverte néhány ismerősnél a biztosítékot. Tömöm magamba a meleg kaját, mintha egy hete nem jutottam volna fogyasztható táplálékot, pedig minden este alkotok valamit. Jól lakott napközisként gurulok boltról boltra. Kicsi pláza, van benne valami családias jelleg. Azon filózom, megvegyem-e a Hupikék törpikéket… héberül, könyv formájában. Ki van pontozva (a magánhangzók is jelölve vannak), ezt el tudnám olvasni. Elvetem az infantilis gondolatot, talán majd egyszer DVD-én… Irány a Szuper… nincs 5 sékelesem a kocsiba, kosarat nem tartanak, már megint kézbe gyűjtögetek. Víz, péksütemény (magvas perec), egy kis hal, s vésztartaléknak egy kis dobozos süti (lásd a képen)…. itt is van Hupikék törpikés könyv, 29,90 nagyon csábít, nem nem, visszateszem…

Elfogytak a kis sárga, takarításnál praktikus, vanília illatú törölgető-kendőim… pár perc míg megtalálom. Mindkét kezem tele… kéne még pár dolog de a fogási-kapacitásaim végesek. Irány a kassza… Tömött kocsik mindenhol… 30 perc sorban állás minimum… S még itt tüntetnek a megélhetési nehézségekért – gondolom magamban rosszindulatúan. Sorra kerülök, a kasszás-lány egy kis cetlit nyom a kezembe a számla mellett, s a vevőszolgálat felé mutogat… Mi van, valami nem volt jó a kártyámmal? Jó lenne héberül tudni. Lelkiismeretes vásárlóként megindulok a ügyfélszolgálat felé… bevág elém egy néni, miközben rátapos a lábamra… Most taszítottam volna oldalra? Nem így neveltek! Türelmesen végigvárom amíg valamit reklamál meg visszavált egy tucat sörösüveget. Kicsit nézek ki a fejemből, mire a hölgy kiragadja a kezemben szorongatott papírost, s egy ajándék tálcát nyom a kezembe. Wow, még jó hogy ilyen türelmes voltan, s nem hagytam az egészet a fenébe… régen örültem ennyire egy reklámajándéknak. VAN SAJÁT TÁLCÁM!!!!!!

Élelemmel “felpakolva” betérek a Steimatzkybe. Kedvenc könyvesboltomba. Eredetileg egy múlt csütörtöki Új Keletet (izraeli magyar hetilap) szerettem volna, de nem tudtam ellenállni egy akciónak. Ha egy CD-t vesz az ember, a másodikat 50% kedvezménnyel kapja… Ennyi luxust csak megengedhet magának egy posztdoktor. Egy Új Keletet két CD-vel. Megint jól jönne a nemlétező héber tudás… Már a neten kinéztem a legjobb izraeli filmslágerek gyűjteményét, s mellé választottam egy számomra ismeretlen előadót: NOA, The Israeli Songbook… Ez nagyon jó. győzköd az erősen terhes eladólány. Szerintem innen viszik perceken belül szülni, s biztos minimum ikrek lesznek…

Megpróbálnak beléptetni a törzsvásárlói rendszerbe is, fizessek 30 sékelt egy évre, s akkor most még kapok -10 sékel kedvezményt… Sosem gondolkodtam közgazdász fejével, a belépést legközelebbre halasztom.

Már alkonyodik, amikor a Negba utcára érek… macskák keresztezik az utamat mindenfelé… Ijesztő, mi lesz itt ha jön az ősz, s már négykor sötét lesz…

U.i.: Reggel egy fekete macskával indítottam… könyörögtem neki, csak át ne menjen előttem… utána jöttem rá, már megint magyarul tettem ezt, pedig itt csak héberül értenek.

/…/

Egy izzig-vérig kutatói nap van mögöttem, olyan 9-10 óra, amikor a vegyész szárnyal a tudomány hepe-hupás útján. Reggel elkezdesz valamit, s estére látsz már valamennyi eredményt… Szeretek kutatni, ilyenkor meg pláne…

A hangulat is egyre oldottabb odabent, ma megállapítottuk, hogy kb. a pingvinek lehetnek olyan klimatikus körülmények között, mint ahol mi töltjük az egyetemi pillanatokat egy-két napja. Természetesen tudományosan is megpróbáltam mindezt alátámasztani. A karórám szerint 19, 7 °C volt a laborban, a klasszikus higanyos hőmérő sem mutatott többet 20 °C-nál. Az egész épületet érintő, áramszünet okozta gépészeti problémának az elhárítása még várat magára… Igyekszem korlátozni a 20 °C és a kinti 32 °C közötti gyakori átmeneteket… fő az egészség. Haaahaaahaaap…ciiii

A pingvines történet mellé zene is dukált. Van egy új grúz kollégánk, egy az ötvenes éveiben járó nem rég alijázott (Izraelbe visszatért) kutató. Ő ajánlgatott már napok óta egy grúz gitárost, aki csárdást játszik. Íme:

Idehaza  végre felavattam az otthonról még júniusban hozott sárga műanyag tányérom. Hasznos volt a saját készítésű sajtos melegszendvics megalkotásánál :))))))))))))))

Mindemellett szerveződik a Kutatók a Neten 2011 – II. Kutatói Blog és Weboldal Találkozó és megjelent a 184. Hitközségi Híradó is.

U.i.: Az Amidar buszvégállomás közelében lakó macskák egyre csak híznak… még pár hét s védőöltözetben közelíthetem meg az egyetemet…

/…/