Hírek

Vegyészkedés...

posztdok napló 26. – levelet hozott a posta…

Reggel belevetettem magam a munkába. Beköltöztem az egyik vegyifülkébe, elkezdtem összegyűjtögetni a szükséges kellékeket, edényeket, vegyszereket… Fél kilenckor megjelent a főnököm egy nagy borítékkal, azt mondta ez nekem jött.

Nekem levél??? Elkezdtem gondolkodni, ki küldhette. Először az ingyenes mikroszkópiai újságra gondoltam, amelynél pár hete kijavítottam a pesti címem az ittenire, de azt nem szokták zárt borítékba tenni, csak egy átlátszó tasakba. Amikor megláttam, hogy a feladó az MTA Kémiai Kutatóközpont, kicsit megriadtam…

Nagyon szép bélyegek voltak a borítékon, ezért óvatosan kinyitottam. Nagy meglepetésemre A Kémiai Panoráma legújabb, 6. száma lapult benne. Valószínűleg a magazin egyik szerkesztője, S. M. professzor úr küldte el nekem. Ez nagyon jól esett! Ez volt az első hivatalos levelem, amelyik a Bar-Ilan Egyetemre jött.

Az 56-58. oldalnak, a Kémiai Panoráma Re-akció című közösségi oldalainak a rovatvezetője vagyok. Ebben a számban az óvodai foglalkozásokról és a középiskolások intézeti látogatásairól írtam (részleteket lásd a blog posztdok naplót megelőző bejegyzései között).

Egész nap ott volt a műszer mellett a Panoráma, csak ránéztem, s mindjárt mosoly ült ki az arcomra 🙂

Napközben is jött egy-két levél, ezúttal már elektronikus. Pár napja írtam egy üdvözletet a szarvasi tábor helyi munkatársainak, Anikónak a titkárnőnek és Misinek a főnökének. 11 év munkakapcsolat után fontosnak éreztem, hogy tudassam velük, ezt a nyarat kihagyom.

“Nagyon kedves, hogy gondoltál ránk.Köszi a jókívánságokat!
A múlt hét a családoktól volt hangos, ma reggel viszont már 7-kor Frici kezdte a hangosban az üdvözlést. Nagy a sürgés forgás. Na, de nem fájdítom a szíved…”

H. A.

“Köszönöm  a kedves leveled és érzem ,hogy SZARVAS szivű ember vagy Te is. Ez egy igazi felemelő érzés, de  az élet rengeteg hasonló dolgot nyújt nekünk és csak nekünk kell ezt felismerni, élni vele. Eddigi munkád az mutatja, hogy Te éltél vele és ehhez én szivből gratulálok és további sok  sikert kivánok.”

L. M.

Elmorzsoltam egy könnycseppet… s folytattam tovább a méréseket.

Hazafelé betértem a helyi kis plázába, idej volt már feltölteni a hűtőt, amelyet a hétvégén kimerítettem. Hazatérve egy hosszú, nem még annál is hosszabb levél fogadott a blog egyik kedves Olvasójától. Hogy ki mindenki nem kattint rá a kispaszti.com-ra. :))

Összegezve ma jött 4 postai küldemény, amely megdobogtatta a fehérköpenyes kis vegyész szívét. Hát kell ennél több?

Macskák terén ma kicsit sokkolódtam. Összefutottam egy igazi utcamix cicával, fura hosszú szőre volt, kis feje, fura tekintete… még a gépemet sem mertem elővenni, annyira megrázó látvány volt.

/blogom részleteim hamarosan megjelennek majd a komáromi Hitközségi Híradóban nyomtatásban is, ott majd figyelünk a helyesírásra…/

Szarvas 2006, Vegyészkedés...

posztdok napló 25. – sírni csak a…

Sok időm volt ma gondolkodni. A szombat errefelé csendesen telik. Nincs tömegközlekedés, nincsenek boltok. Ezen a hétvégén Ramat Ganban maradtam. Szerencsére az izomláz elmúlt, s szükség volt már egy kis pihenésre is. Nem lehet mindig menni…

Reggeli, tv, Internet, ebéd, alvás, Internet, tv, vacsora, blogírás… – ez volt a szombat. Ja és kicsit hébereztem is.

Páran felhívtak az ünnep előtt, páran utána. Jó érzés, hogy nincs egyedül az ember távol az otthontól sem.

Hogy mi ez a cím, amely egyben idézet egy könyv címéből? Egyrészt jött egy szomorú hír egy svédországi rokon elvesztéséről. Igaz ez csak tetézte azt a belső szomorúságot, amit az akut Szarvas-hiány okozott.

Szombat este van, de nem egy közönséges szombat este. Ez idén a szarvasi tábor pre-campjének, azaz az előkészítő hetének a szombat estéje. Hagyomány, hogy ilyenkor összegyűlnek a madrichok (ifjúsági vezetők), s közösen búcsúztatjuk el a Sabatot. Ahogy Frici, a tábor nevelési vezetője szokta volt mondani, mondunk egy áldást a borra, hogy átvigyünk egy ízt, fűszerre, hogy egy illatot és a gyertyára, hogy egy kis fényt is az ünnepből a hétköznapokra. Tradíció, hogy az áldások előtt mindig van egy kis történet, hasonlóan mint a gyerekekkel teli turnusokban, csak egy kicsit másként. Ilyenkor általában nem mentünk ki a Körös-partra, hanem vagy a Beit Davidban (a tábor zsinagógával egybeépített egyik foglalkoztatója), vagy az Imateremben, az utóbbi három évben pedig a Mifkád-téren (a tábor központi tere, ahol a Mifkád, a reggeli gyülekezők vannak) gyűltünk össze. Volt néhány év, amikor Petrával, a szlovák korcsoportvezetővel együtt voltunk felelősek a Havdalai-történetért. Tartottunk egyet a helyi csípő fekete bogarakról, a tábor 20 évéről, s tavaly Jickóra, az előző hónapokban elhunyt egykori táborvezetőre emlékeztünk…

Tudom, én választottam, hogy Izraelbe jövök. S az sem biztos, ha most Szarvason lennék, ismét engem, minket kértek volna fel a Havdalai keret kidolgozására és megvalósítására.

Mégis szomorú vagyok – igazából nem is tudom megmagyarázni -, olyan jó lenne ott állni, akár mindennemű feladat nélkül is. Együtt lenni a többiekkel, énekelni, fogni a gyertyát, a szegfűszeget… Megállítani a világot arra a 15-20 percre. Annyi erőt szoktak nekem adni ezek a pillanatok.

Félreértés ne essék, örülök, hogy itt vagyok. Sok újat látok, tanulok, életre szóló élményeket, tapasztalatokat szerzek; de mégis ott az érem másik oldala… hogy valamiről azért le is kellett mondani… például a szarvasi Havdaláról.

Egy nagy sóhajtás… mondom, túl sok időm volt gondolkodni… holnap vasárnap, a hét első munkanapja, ideje visszatérni a kémiához!

Savua Tov! Szép hetet!

U.i.: Mire befejeztem a postot, elkezdődött a tv-ben a helyi Megasztár, egy Szarvason is gyakran énekelt számot énekel az egyik versenyző… be kéne kapcsolnom a légkondit, vízcseppek folynak le az arcomon.

*a kép 2006. június 23-án készült, útban a szarvasi tábor pre-camjébe (azon sem tűnök túl vidámnak, úgy látszik csak két bajom van, ha ott vagyok vagy ha nem 🙂 )

/…/

Vegyészkedés...

posztdok napló 24. – biciklis leves és akkor most én vagyok prűd?

Péntek délután van. Meleg, nyári nap Ramat Ganban. Idehaz teszek-veszek, takarítás, mosás, az önfenntartás elengedhetetlen velejárói.

Ma igazi különlegességet ebédeltem, egy újfajta soktésztás biciklis levest próbáltam ki. Annak idején, szülőfalumban, Tanyon hívták így a zacskós leveseket, mert biciklivel mentek érte a boltba. Szóval egy tasak zöldségpor, egy tasak szárított zöldség (5 szem kukoricán, 4 répa, 5 paprik meg valami zöld, forró víz és 5 perc. Nagyon finom volt. Tényleg, én Pesten is évekig éltem ezeken, ez benne van az első háromban.

A reggeli kis barches (fonott kalács)+túró+felvágott (na jó, a kóserságot meghagyom a hétköznapokra) kombináció után most úgy érzem magam, mint a jól lakott napközis, ahogy azt a Kémiai Kutatóközpontban mondani szoktuk.

A tegnapi bevásárlás nem ment simán. Valahogy éreztem, ha péntekre hagyom, nem lesz erőm elindulni, ezért megejtettem a buszvégállomás melletti szupermarketban. Új biztonsági őr volt, aki nem elégedett meg a hátizsákom tartalmának megmutatásával, hanem közölte, hogy hagyjam ott a bejáratnál. Mondtam neki, hogy laptopostól??? A válasz az volt, hogy igen, ő majd vigyáz rá. Hetek óta járok ide, de eddig csak belekukkantottak, nincs-e nálam valami veszélyes dolog.

Na jó, letettem a táskát. Arra gondoltam, ha valaki felkapja és elrohan vele az idősödő őr sosem éri utol. Egyszer pár éve a haifai Technion (műszaki egyetem) kis boltjában volt hasonló élménem. Akkor most futás, egy gyors bevásárlás, s a remé, hogy nem viszek el a gépet, s a táskában lévő egy-két fontos iratot. Kosár, kenyér, túró, felvágott, biciklis leves… Néha pillantás a az ajtó felé… Még ott van, még mindig… Francba valaki beleállt a képbe… ugye még ott van! Sorban állás a kasszánál, végeláthatatlan az ünnepre bevásárlók sora. Feladom, nem bírom tovább az izgalmat… ha elvitték, elvitték, fő az egészség. Fizetek! Az ajtónál megkapom a pecsétet a számlára, s a שומר (őr) büszkén, önelégülten mutatja minden megvan a táskámban. B… m… – gondolom magamban -, tíz évet öregedtem miattad a bevásárlás alatt.

Felszállok a 61-esre, általában tiszták a buszok, de ezzel a sofőrrel már múltkor is utaztam, s valahogy ő a leggyengébb láncszem a vonalon a jármű belsejét tekintve.

Az első ülés mögött erre a célra kihelyezett tartóban ingyenes újság lapul, az otthoni Metropol buszos változata, beszerzek egyet jó lesz majd “olvasgatni” a hétvégén. Lapozgatom, lapozgatom,… döbbenet a 43. és a 51. oldalon egy-egy egész oldalas szexshop hirdetés a segédeszközök képeivel. A DAN buszain osztogatott újságban! El tudja azt valaki képzelni, hogy reggel a pesti metrón Metropol olvasás közben, eseteleg a MÁV-Start Intercity Magazinjában vagy a MALÉV Horizon című lapjában hasonlóval találkozzunk??? OK, ez Izrael,… és akkor csak én vagyok túl prűd!!!

/Egyszer tényleg kijavítom az összes hibát…/

Vegyészkedés...

posztdok napló 23. – az élet habos oldala

A mai nap egy tipikus helyi munkanap volt, 8-tól fél hatig, közben egy bolgár sajtos szendviccsel, este egy finom schwarmával a Hagana utca elején. Aztán még kis szőlővásárlás, skypeozás…

Íme egy kép a kutatócsoportunkról:

bónusznak pedig az egyetem egyik szökőkútjáról pár hete készült felvétel – Bar-Ilan Egyetem, az élet habos oldala???

Ma láttam egy egész “falka” tarka macskát, fehér alapon barna és fekete foltok 🙂

/hol a hosszú i betű???/

Vegyészkedés...

posztdok napló 22. – kisokos

A mai nap mikroszkópozással, egy potenciosztát és egy bevonatkészítő műszer megismerésével telt. Az izomláz még mindig erős hatással van rám. Nem nagyon tudok járni, különben minden rendben.

Rájöttem, reggelente a 61-es busz mindig az orrom előtt megy el – akármikor indulok itthonról -, s utána várhatok a következőre minimum 15 percet. Szerencsére a kisbolt előtt van egy pad. Amikor végre bekanyarodik egy busz a Negba utcába, biztos, hogy követi még egy, esetleg rögtön kettő 61-es is.

A tegnapi blogbejegyzésből kimaradt, hogy a ramat gani buszvégállomásnál egész nap üldögél két nyugdíjas bácsi kempingszékeken az árnyékban, reggel a bal oldali, este a jobb oldalon lévő járdán, követve a nap járását. A buszreform óta tűntek fel, amint elhagyja egy járat a végállomást, rögtön elkezdenek adminisztrálni. Gondolom rendszám, járatszám, pontos idő. Azt gyanítom, valamilyen civil szervezettől lehetnek, s adatot gyűjtenek egy esetleges tiltakozó akcióhoz.  Ebből egyébként az utóbbi napokban volt pár városszerte.

Amióta buszra kényszerültem, szinte nem is látok macskát. Lassan kezdenek hiányozni. Remélem, legkésőbb a jövőhét elején újra gyaloglóképes leszek.

A bloghoz kötődő levelet hozott az Internet:

“…Mint a blog egyik legaktívabb olvasója, kérhetnék valamit? Ha megtennéd a … és az én kedvemért, hogy amit héberül idézel, írsz a blogban, azt zárójelben magyarul is odaírnád, azt nagyon szépen megköszönnénk, úgy lenne számunkra teljes! És hát ha kérhetnék még valamit….említesz sokszor izraeli ünnepet. Ha a főbb ünnepekről írnál egy-két mondatot, az szuper lenne, mert egyre jobban vonz ez a kultúra, és szeretnék olvasni ezekről is, ha megoldható…”

KisOkos az Olvasóknak:

– a blogban eddig említett ünnepek (forrás: Hayim Halevy Donin – Zsidónak lenni):

Sabesz/Szombat/Sabat“Hat napon át dolgozzál, és végezd el minden munkádat, a hetedik nap azonban szombat az Örökkévalónak, a te Istenednek; ne végezz semmi munkát… azért áldotta meg az Örökkévaló a szombat napját, és megszentelte azt.” (2Mózes 20:9-11.) tovább

Shavuot – Sávuot a csodálatos esemény emlékezetét őrzi, amely Izrael gyermekeivel történt hét héttel az egyiptomi kivonulás után, amikor a Sínai-félszigeten letáboroztak a Sínai-hegy lábánál. Az esemény a Kinyilatkoztatás volt: az Örökkévaló kinyilvánította akaratát Izrael előtt. Ezt a Tízparancsolat kihirdetése jelezte. Bár a Tórát, amely összesen 613 parancsolatot tárjág micvotot tartalmaz, nemcsak ezek a parancsolatok alkotják, de ezek képezik az alapját. A Tízparancsolat vált a nyugati kultúrák többségének erkölcsi alapjává. tovább

Rosh Hashana – A Tóra és az imakönyv Emlékezés Napja, Jom HáZikáron és Sófárfúvás Napja, Jom T’ruá néven említi ezt a napot. A szellemi önvizsgálat és bűnbánat tíznapos időszakának kezdetét jelöli, amelyet Jom Kippur, az Engesztelés Napja zár le. Minthogy az évek számítása tisri első napjával kezdődik, ez a nap a zsidó világban Ros HáSáná, újév néven vált ismertté. tovább

Yom Kippur – A Ros HáSánától Jom Kippurig tartó időszak neve “tíz bűnbánó nap”. Miután Jom Kippurkor addig nem kaphatunk feloldozást az embertársaink ellen elkövetett bűnök alól, míg a sértett meg nem bocsátott, legkésőbb ezen a napon meg kell békítenünk, akit megbántottunk, és bocsánatot kell kérnünk.  tovább

– a blogban eddig leggyakrabban használt héber és jiddis kifejezések:

madrich – ifjúsági vezető

slichá – elnézést, bocsánat

rakevet – vonat

shalom – béke (köszönös Izraelben)

stetl – Zsidó kisváros. Mezőváros. Nagy falu. Sehol másutt a világ diaszpórájában nincs ilyen, csakis Kelet-Európában, Lengyelországban, Litvániában, Ukrajnában. Héberül ajarah, jiddisül stetl, lengyelül miastecko. Városka: Städtchen. Egy egész város zsidó lakosokkal. Sok zsidó lakossal. Lehet háromezres, de lakhatják harmincezren is. Nem-nem, a stetl nem gettó. tovább

srámli, kaftán – tradicionális viselet (srámli – kucsmaszerű kalap; kaftán – kabátszerű viselet) klikk

kol beseder – minden rendben

kóser – Kásrut: ez a héber szó foglalja össze a zsidó étkezési szokásokat. Alapalakja a “megfelelő”, “alkalmas”, “a vallási előírásokkal összhangban álló” jelentésű koser (kásér).tovább

/ha valami kimaradt, tessék jelezni/

– mit lehet tudni a Bar-Ilan Egyetemről:

Izrael legnagyobb és leggyorsabban  növekvő egyeteme, az intézmény weboldala szerint

– de mi az a sokat emlegetett Szarvas?

A Szarvasi Tábor egy olyan zsidó gyermek- és ifjúsági tábor, mely az egyéni fejlődést és a közösségépítést ötvözi.

A táborozók sokszínű témákról tanulnak játékosan. A programjainkkal nyitottságot építünk ki a táborozókban a zsidó hagyományok és értékek iránt, mindezt interaktívan, vitákkal, beszélgetésekkel, játékokkal a szabad választás elve alapján. A tábor lehetővé teszi a résztvevőknek, hogy átérezzék, milyen csoporthoz tartozni, megismerjék önmagukat, megnyíljanak, megtanulják a kölcsönös tiszteletet egymás iránt, s mindezt élményeken, kalandokon, izgalmas és érdekes programokon keresztül tehetik.

Az életkori sajátosságokat figyelembe vevő foglalkozásainkkal azt szeretnénk elérni, hogy a 12 napos turnusok alatt a gyerekek barátkozzanak, sportoljanak, kikapcsolódjanak és zsidó közösségi élményt kapjanak.

A táborozóink az egész napot úszással, táncolással, énekléssel és kenuzással tölthetik, de egy dolgot tudniuk kell Szarvasról: innen senki nem tér haza soványabban, mint ahogyan jöttek. Ez pedig azért van, mert mi működtetjük – szerénységet félretéve- Közép-Európa egyik legjobb és legízletesebb kóser konyháját, aminek menüjén a helyi specialitásoktól kezdve, mint például a gulyásleves, a különleges izraeli ételekig, például a humusz és a falafel, minden megtalálható. A légkondicionált ebédlőnkben ünnepeljük meg a születésnapokat, és énekelünk héber dalokat az ebéd előtt, közben és után.

Szarvason mindent összekeverünk. Héber dalok és izraeli táncok a kenuzás, úszás, számítógép és sport mellett vannak beleépítve a programba. Együtt tanulunk, együtt énekelünk, és együtt növünk fel. És nem szimpla barátságokat kötünk, mi üzemi módon gyártjuk az életre szóló barátságokat – 2000-et minden nyáron.  Rendkívüli módon a nyelvi különbség sem jelent akadályt!

forrás: http://szarvastabor.hu/a_taborrol/a_jelen