Kategória: Vegyészkedés…

Egy izzig-vérig kutatói nap van mögöttem, olyan 9-10 óra, amikor a vegyész szárnyal a tudomány hepe-hupás útján. Reggel elkezdesz valamit, s estére látsz már valamennyi eredményt… Szeretek kutatni, ilyenkor meg pláne…

A hangulat is egyre oldottabb odabent, ma megállapítottuk, hogy kb. a pingvinek lehetnek olyan klimatikus körülmények között, mint ahol mi töltjük az egyetemi pillanatokat egy-két napja. Természetesen tudományosan is megpróbáltam mindezt alátámasztani. A karórám szerint 19, 7 °C volt a laborban, a klasszikus higanyos hőmérő sem mutatott többet 20 °C-nál. Az egész épületet érintő, áramszünet okozta gépészeti problémának az elhárítása még várat magára… Igyekszem korlátozni a 20 °C és a kinti 32 °C közötti gyakori átmeneteket… fő az egészség. Haaahaaahaaap…ciiii

A pingvines történet mellé zene is dukált. Van egy új grúz kollégánk, egy az ötvenes éveiben járó nem rég alijázott (Izraelbe visszatért) kutató. Ő ajánlgatott már napok óta egy grúz gitárost, aki csárdást játszik. Íme:

Idehaza  végre felavattam az otthonról még júniusban hozott sárga műanyag tányérom. Hasznos volt a saját készítésű sajtos melegszendvics megalkotásánál :))))))))))))))

Mindemellett szerveződik a Kutatók a Neten 2011 – II. Kutatói Blog és Weboldal Találkozó és megjelent a 184. Hitközségi Híradó is.

U.i.: Az Amidar buszvégállomás közelében lakó macskák egyre csak híznak… még pár hét s védőöltözetben közelíthetem meg az egyetemet…

/…/

Néhány éve egy szarvasi korcsoportvezetős fejtágításon úgy indult a foglalkozás, hogy mindenkinek fel kellett idéznie, mit csinált akkor, amikor az első híreket hallotta a szeptember 11-ei terrortámadásról. Érdekes volt,  az eltelt hosszú idő ellenére, pontosan emlékeztünk…

Az első két turnusos (2., 3. turnus) nyár volt mögöttem… a másodikban a Szarvasi kapedlirajongó fűszálak, a harmadikban a Micimackók a szarvasi sztárolimpián nevű csoportok ifjúsági vezetője voltam. Itt találkoztam az első barátnőmmel (hát igen, én ilyen későn érő emberke vagyok). Szóval 2001 őszén nagyon  szerelmes voltam, igazi rózsaszín ködben éltem az egyetemi hétköznapokat…

Szeptember 11-én délutánra randit beszéltem meg A-val. Egy zuglói középiskola előtt vártam rá, azaz egy sarokra az iskolától, elkerülendő az ismerősök tömegét, akik szintén e tanintézményt látogatták. Találkoztunk, bebuszoztunk a 7-essel a belvárosba, rengeteget sétáltunk,… amikor elköszöntünk egymástól, elcsattant közöttünk az első csók a 4-es, 6-os Wesselényi utcai megállójában (2001-ben még sokkal lassabban mentek ezek a “járás” dolgok, mint manapság).

Kora este hazatértem az OR-ZsE Bérkocsis utcai “kollégiumába”, bekapcsoltam az Info Rádiót. Akut hírfüggő voltam már akkor is, nálam mindig “Magyarország első hírrádiója” szólt. Ez volt az alapzaj. Kb. fél óráig fel sem tűnt, hogy valami rendkívüli dolog történt. Egészen addig, amíg anya nem telefonált, hogy azt hallotta a rádióban, Budapesten megerősítik az amerikai, izraeli, zsidó intézmények védelmét… (estére kaptunk is két rendőrt a kapuhoz). Megpróbáltam életet lehelni a lakásban található, egyetlen fekete-fehér tv-be… több-kevesebb sikerrel… Hol volt akkor még Internet, wifi, laptop, okos telefon…

Hajnalig néztem a tv-t (az antennát igazgatva öt percenként), hallgattam a rádiót…

Kevés olyan weboldal van, amely ma nem emlékezett meg az áldozatokról, a világtörténelem e sötét napjáról. Tegyen így most a Posztdok Napló is…

U.i.:…

/…/

Szombat reggel van. Ismét verőfényes napra virradtunk Izraelben. Az esti kairói eseményektől hangos a helyi sajtó azon része, amely nem szünteti be tv- vagy internetes adását Sabeszkor. Tüntetők rohamozták meg  az egyiptomi izraeli nagykövetséget, ezért közel 80 munkatársat egy titkos katonai akció során kimenekítettek a  légierő segítségével – számol be róla az Ynetnews.com a címoldalán. Ki gondolta volna ezt mondjuk egy éve… recseg-ropog az Egyiptommal, évtizedekkel ezelőtt kötött béke.

Ez van, mondanák izraeli kollégáim. Mit lehet tenni… Szétnézek a hűtőbe, reggelire valót keresek. Csütörtökön végre beszereztem eper és meggy dzsemet. Ezentúl, ha kifogynak a készletek, egy kis lekvár mindig akad majd itthon. Kibuc (tipikus izraeli településforma, amely a minden közös, mindenki  a szükségletei szerint jogosult a dolgokra alapon szerveződött, amíg ez az eszme meg nem bukott az emberi gyarlóságon) Yad Mordechaiban gyártották, 1994-ben jártam erre utoljára. Volt egy érdekes múzeumuk is, remélem megvan még.

Az epres kenyér után ideje megkóstolni egy kis gyümölcsöt is. A zöldségesek roskadoznak a kaktusz gyümölcsétől, a mangótól, a különböző, számomra ismeretlen formájú ls nevű terményektől. Maradok a szőlőnél, ami itt szinte mindig magnélküli. A szuperben kaphatókon általában feltüntetik a típust is, amire mindig rákeresek az Interneten:

Crimson seedless ( Magnélküli csemegeszőlő )

• Termesztési értéke: szeptember közepén érik, szép idő esetén a tőkén tartható november közepéig. Erőteljes növekedésű. Bőtermő fajta. Aszalva nagyon kellemes ízű mazsolát készíthetünk belőle.
  
• Fürtje: nagy,
• Bogyója: nagy, kissé ovális, magnélküli, kiváló ízű, ropogós.

A másik kedvencem, amelynek talán már le is ment a szezonja a Thomson seedless, erről a következőt tudtam meg:

Thomson seedless ( Magnélküli csemegeszőlő )

• Termesztési értéke: Érési ideje augusztus vége, szeptember közepe, erős és gyors növekedésű, lugas nevelésre alkalmas. Aszalva nagyon kellemes ízű mazsolát készíthetünk belőle. Magvatlan, bőtermő, mézédes, rendkívül ízletes. Fagytűrő képessége elfogadhatóan jó, rothadásra és egyéb gombás betegségekre nem fogékony.
• Fürtje: igen nagyfürtű fajta, vállas, gyakran ágas, laza
• Bogyója: mézédes, rendkívül ízletes, nagy bogyókkal, hamvas, ropogós húsú, muskotályos ízű, magnélküliek, aszalható.

/leírás forrás: www.kert-to.hu; a fotókon a Crimson seedless látható/

Azt hiszem, ennek a szezonja már lement itt a Szentföldön. A tapasztalatom az, míg az utcai zöldségeseknél egy-egy édes fürt kerül a gyakran lehálózott műanyag dobozok tetejére és aljára – középre pedig gyakran más fajta, savanyú szőlőt csempésznek, addig a bevásárló központokban, az egész tartó azt tartalmazza, amit az ember venni szeretne. Lehet ez nincs így az egész országban, csak itt a Negba utca környékén.

Hát elindult egy újabb nap, kint csend, az ünnep miatt nem járnak autók, nem szűrődik be a közeli iskola zaja… Boker tov/Jó reggelt Ramat Gan!

Ha már iskoláról írtam, néhány iskolakezdési ásványvizes címke bónuszként:

U.i.: Nuuu, szombat van… a macskáknak is…. pihenőnap

/szőlő vagy szőllő – még jó, hogy itt az Internet/

Hazautazott a család! Bár hétfőn hajnalban – az esküvőről elmenőben – találkoztam velük utoljára, a tudat, hogy itt vannak a szomszéd városban, Jeruzsálemben, megnyugtatott. Véget ért a sokat tervezett izraeli út, ahogy apa mondaná “már ez is történelem”. Egyedül maradtam… 😦 marad a Skype, az e-mail… Kicsit olyan érzésem van, mint anno chanich (táborozó)  koromban Szarvason a látogatónapok után. Élénken él bennem a kép, amikor Golánosként (14-15 évesek korcsoportja), a szülőnap végén leültünk páran a 41-es szoba elé. Kicsit szomorúak voltunk, hogy vége a műsorral tarkított délutánnak. Elsétált előttünk a madrichunk (ifjúsági vezető), aki teljesen kiakadt, látva a letörtségünket.

Küzdelemre fel, vár még kilenc szentföldi hónap… nincs idő merengeni. Odabent zajlik a kutatás, az egész nanoépületben szibériai állapotok uralkodnak… magyarul HIDEG van! Valamit sikerült nagyon  elprogramozni.

/tábla a labor bejáratánál/

Hazafelé tartva sor került első utcai héber nyelvű beszélgetésemre. A 61-es buszt várva elegyedett velem szóba egy idős bácsi (apa erre mondaná, biztos 60 éves volt). Ő kb. annyira beszélt angolul, mint én héberül. Mindez nem jelentett akadályt abban, hogy tisztázzuk, melyik busz is indul a megállóból, honna jöttem, mióta vagyok itt, mivel foglalkozom, milyen Magyarországon az élet, hány éves vagyok, van-e már gyerekem… Nuuu, 30 és még nincs gyerekem, mire várok! – tette fel a kérdést, s összeráncolta homlokát. Talán igaza is van, ha most megfoganna, a posztdok év végére már meg is születhetne 🙂

No, már csak egy barátnő vagy feleség kell a projekthez… Nem hiszek az Internetes társkeresésben, de hátha olvassa a “Nagy Ő” is a blogot:

30 éves, 173 cm magas, mackós testalkatú értelmiségi keresi társát egy életre. Szabadidőmben szeretek színházba járni, kirándulni, weblapot szerkeszteni, újságot írni, programot szervezni… Elvárásaim… meleg étel minden este az asztalon (na jó ez poén volt). Jelige: “RAMAT GAN” – az üzeneteket a kispaszti(a)gmail.com címre várom.

Amúgy véget ért 11. izraeli utam első hete. Jön a hétvége, holnap vár egy nagy adag mosás… Az esti bevásárlás során újabb mikrózható kajára akadtam. Megnyugtat, a szuper-ben is olvassák a blogomat! Itt jut eszembe, 81. lettem a Goldenblog-on az egyéb blogok kategóriában 306 helyezés közül. Köszönet mind a 18 szavazatért, ok bevallom, ebből egy én voltam.

Jó szombatot – Shabat Shalom kedves Olvasóim!

U.i.: A gyaloghíd tövében egy torzonborz, megtépázott pici-cica került az utamba este… majdnem megsajnáltam szegénykét, s hazahoztam… csak majdnem…

/torzomborz vagy torzonborz – az élet nagy kérdései/

Visszatértek a ramat gani macskás, bicikli leveses (magyarázatot lásd az egyik legelső blog-bejegyzésben) hétköznapok.

Kutatómunka napi 9-9,5 órában, mikroszkópozás, preparatív vegyészkedés, délben egy szendvics valamelyik büféből vagy a kis kampuszi ABC-ből… este valami meleg kaja.

Néha kellenek az ilyen kék-fehéren szürke napok.

Odabent kitörő lelkesedéssel fogadtak a kollégák, ma a negyedik ember kérdezte meg, hogy telt a vakációm, mit csináltam odahaza. Egyre többet beszélgetünk a kollégákkal. A légkondi még mindig ezerrel hűt, ma már kintről próbáltam becsalogatni egy kis meleget. Kellett nekem panaszkodni, amikor nem működött. Anno a gimis évek alatt egy hetényi borházban néhányad magammal majdnem halálra fagytunk… annak ellenére, hogy a pince tele volt borral, s az egyetlen fekvőalkalmatosságon két lánnyal próbáltunk túlélni, miután éjfélkor az egyetlen kis villanymelegítő is megadta magát… No ekkor fogadtam meg, csak hideget ne! Legyen akármennyire meleg, az még mindig jobb, mint amikor fázik az ember.

Talán itt az alkalom, hogy rövid jelentést tegyek a szlovákiai és budapesti utamról. Komárom hozta a formáját, látogatás a lassan 100 éves nagymamámnál, kedvenc ételek, amelyek a rendelésemre készültek, az egy héttel előrehozott Zsidó Kultúra Európai Napja a Menházban (részletes beszámolómat majd a Hitközségi Híradó szeptemberi számában olvashatnak az érdeklődők). Ezután jött Budapest… vegyes érzésekkel. A Kémiai Kutatóközpontban örömmel fogadtak a kollégák, a blognak köszönhetően szinte mindenki képbe volt mi van velem. Az egyetlen fura érzés az volt, hogy azt tapasztaltam, nélkülem is megy tovább az élet a tudomány e kuckójában.

Hasonló volt a tapasztalatom a Bálint házban is, ahol néhány szarvasi kollégával találkoztam. 11 év ifjúsági vezetői nyár ide vagy oda, nélkülem is lement a két turnus… Hát igen, régi mondás, örök igazság, mindenki pótolható. Csak az ember szereti azt hinni, hogy amit tesz egy munkáért, egy közösségért, egy célért az egyedi, aláírással védett,… a fenét!

/odahaza az MTA Kémiai Kutatóközpontban, kedvenc helyemen, Laci bácsi bőr székében :)/

U.i.: Ez a mai talán a legjobb macskás kép…

/…/