Vegyészkedés...

posztdok napló 58. – a walesi bárdok, avagy utolért az internetes bűnözés

A mai nap is úgy indult, mint a többi hétköznap. Az erőt adó reggeli zuhany, séta a Negba utcán, várakozás a 61-esre… Délelőtt jött egy e-mail a tesómtól, egyszerű mezei spamnek tűnt, el sem olvastam. Rögtön ment a kukába. Pár perc múlva azonban csöngött a telefonom. Tomi volt az, arra kért nézzem már meg a Yahoo-s címét mert sorra hívják, sms-ekkel bombázzák Pestről, hogy mi történt, hogy tudnak segíteni. Én is kaptam pár sms-t, e-mailt. Volt aki Hollandából hívott, volt aki Fehéroroszországból üzent.

Nos dióhéjban arról mi is történt:

1. Feltörték az e-mail címét és a nevében elküldték az alábbi angol segélykérő levelet. A tartalma annyi, hogy Walse-ben ellopták a táskáját, pénzzel, iratokkal,… s küldjenek pénzt, hogy haza tudjon jönni.

Hope you get this on time, I made a trip to Swansea, Wales and had my bag stolen from me with my passport and credit cards in it. The embassy is willing to help by letting me fly without my passport, I just have to pay for a ticket and settle Hotel bills. Unfortunately for me, I can’t have access to funds without my credit card, I’ve made contact with my bank but they need more time to come up with a new one. I was thinking of asking you to lend me some quick funds that I can give back as soon as I get in. I really need to be on the next available flight.

Western Union transfer is the best option to send money to me. Let me know if you need my details(Full names/location) to make the transfer. You can reach me via email or the hotel’s desk phone the numbers are, +447031804805 or +447031804806.

I await your response

Paszternak Tamas

2. Ha valaki válaszolt az e-mailre, a levele már nem az eredeti pasztitomi-s címre ment vissza, hanem egy hasonló, megtévesztő címre: pasztitom (igen-igen csak egy i-vel kevesebb)

Kipróbáltam, pár perc és jött is a válasz:

“I really appreciate your urgent response to my call for help, I will be needing about $2,850 to cover all my expenses and get a flight ticket back home, can you be able to send the funds via western union cause I was told western union is a fast and easy means of receiving funds.

You might need to locate an office to get it done and they accept cash, let me know if it works for you so I can forward you the details you will need to send the funds.

I don’t have access to make call or receive calls for now I only have access to email you please I really need your help to leave these country

Thanks,

I await your response

Paszternak Tamas”

3. Mikor megkérdeztem az ál-testvéremet, hova küldhetem a 2850 USD a hacker a következőt írta:

“You can have the funds sent at any western union agent location. Here are the details you will need to get it done;

Paszternak Tamas,
1bs Wind Street,
Swansea
SA1 1EP
Wales.

I have a temporary ID given to me by the embassy that I can use to pick up the funds, Please keep me posted and let me know as soon as the funds has been sent.”

4. El kellett volna zarándokolnom a legközelebbi Western Unionhoz, s küldeni a pénzt. Segítségkérést nyomatékosítva jött még egy üzenet:

“Please go and send the money so I can leave wales please”

Bosszantó ez a történet. Mi van akkor, ha én sem vagyok net közelben, s nem tudok gyorsan üzenni a Facebookon vagy telefonon, hogy nincs baj, s senki ne dőljön be a levélnek?! (Remélem, nem küldött senki pénzt!)

A cyber bűnözés már nem csak a tv-híradókban van jelen, ideje résen lenni! Köszönet mindenkinek, aki segíteni akart a testvéremen!

Amúgy odabent minden megy a megszokottak szerint. Kivéve, hogy a légkondi javítása annyira sikeres volt, hogy most már fagyaszt. Még egy érdekesség,  készülünk az izraeli Kutatók Éjszakájára, amelybe most először kapcsolódik majd be az egyetem. Egy nappal korábban, csütörtök este lesz, a Sabesz miatt.

U.i.: Stella macska még mindig nincs meg… egy pesti kollégám szerint tegnap bement a Kémiai Kutatóközpontba, s nagyon mérges volt, hogy otthon felejtettem :((((((:)

/…/

Vegyészkedés...

posztdok napló 57. – szülői vizit és MAZEL TOV!

Pár napja a Margit-híd tövében az Európa kávézóban üldögéltem egyik kollégámmal. Mondott egy furcsa dolgot: szerinte a blogom alapján én még nem váltam le a szüleimről. Sokat gondolkodtam ezeken a szavakon, s arra jutottam, hogy az ember addig örüljön, amíg vannak szülei, akikre számíthat, akik szeretik, akik féltik, akik törődnek vele… 11 éve élek tőlük távol, de a kötődés az sosem halványult el, egyetlen napra sem…

Tegnap reggel korán indultam az egyetemre. Látogatókat vártam, s mielőtt megérkeztek, volt még egy-két elintéznivaló. 10 körül megcsörrent a telefon, a szüleim és a testvérem elindultak Tel-Avivból Ramat Ganba. Lesétáltam az Amidar buszállomásig, pont egyszerre értünk oda. Lassan, a környéket fürkészve szálltak le a 61-esről. Átkeltünk a Haifára vezető út felett, a blogból már unalomig ismert és fényképezett gyaloghídon, beléptünk a Dekel kapun.

Először a nanotechnológiai triplexben kalauzoltam őket, majd következett a másodikon az ülőszoba és a labor bemutatása. Rövid vizit a főnökömnél, s már indultunk is a kampusz központjába. Fényképezés, kérdések, válaszok… A hőség egyre elviselhetetlenebb volt, így visszatértünk Ramat Ganba. A Hagana utcával párhuzamos, árnyas sétányon jutottunk el a magas házak által szegélyezett “csodaszép” parkba. A vízesés-szerű szökőkutat sajna épp takarították. Benéztünk a helyi plázába, egy kis menedéket keresve a tűző nap elől, majd a Negba utcán folytattuk kalandozásunkat. Vicces volt, amikor a kedvenc ruhaboltomban, mosolyogva üdvözölt az eladó, mint visszatérő vásárlót.

Még hazautazásom előtt alapos takarításnak vetettem alá a kicsiny szobámat, így a szülői feedback egész pozitívra sikeredett. Táskába vágtuk az esti esküvőre szükséges öltönyt, cipőt, inget és nyakkendőt… s közel 40 perc alatt visszabuszoztunk a tel-avivi szállásukra.

Volt még egy kis idő, így Tomival végre megmártózhattunk a Földközi-tenger habjai között… Milyen jó lenne, többször eljutni ide… Ramat Ganból kicsit körülményes leugrani a beachre.

Öt előtt indultunk a kikötőbe, ahol a régen várt, “Nati és Dan” esküvőre került sor. Öröm volt látni az ifjú párt, a tengerparti naplementében felállított hüpét (esküvői baldahint), amely alatt örök hűséget esküdtek, miközben a tenger morajlása visszhangzott az éterben.

/esküvői szappan-buborék fújó – a menyasszony bevonulásakor használtuk/

Öröm ünnep volt ez a javából, amibe azért vegyült egy jó adag szomorúság, mivel Sanyi, Nati apukája, a szeretett nagybácsim sajnos nem érhette meg ezt a napot…

A ketuba (házasság-levél) felolvasása, a hét áldás, amely közül az egyiket Apa mondta, a jeruzsálemi Szentély pusztulására emlékeztető, elengedhetetlen pohártörés… Ismerősök, rokonok, barátok Svájcból, Ausztriából, Amerikából, Izraelből… a világ számos pontjáról. Tánc, vacsora, tánc, beszédek, tánc, meglepetés programok… buli hajnalig…

MAZEL TOV (Jó szerencsét) Nati és Dan!

/Nati és Dan kipán (kis kerek fejfedő), gyufás dobozon és vendég-búcsúztató cukorkás dobozon/

Éjfél körül búcsú Anyától, Apától, Tomitól… irány vissza Ramat Ganba, reggel vár a meló a Bar-Ilanon… ők ma délelőtt Jeruzsálem felé vették az irányt, pár napra, mielőtt hazatérnek…

Tartalmas vasárnap volt! Örülök, hogy nem szakadtam le a szüleimről!

U.i.: Szomorú hírt kaptam Ashkelonból! Pár napja eltűnt Stella macska,… remélem megkerül, egészen összebarátkoztunk már. Aki látja, szóljon neki, hogy hazavárják!

/épp vagy ép – miért hiányoztam ezen az órána suliból…/

Vegyészkedés...

posztdok napló 56. – Posztdok Paszti visszatér

Péntek reggel a budapesti Liszt Ferenc Repülőtéren rádöbbentem, vége az egyhetes szabadságnak. Irány vissza az “ígéret földjére”. A komáromi és budapesti látogatásomra még majd visszatérek. Érdekes volt, sok tekintetben. Élveztem minden pillanatát, kivéve, azt a 3+4+1 órát, amit a fogorvos székében töltöttem.

Szóval ott álltam beszállásra készen a B2 kapunál. Szerencsére nem egyedül, velem volt Anya, Apa és Tomi is. Holnap van Nati esküvője, így családostól indultunk útnak. Ezúttal nem az ELAL, hanem a Malév repített Izraelbe. A leszállás előtt felszolgált mazsolás édes kaláccsal szereztek ők is egy plusz pontot. 13:30-kor szálltunk le a Ben-Gurion 26-os kifutópályáján. Talán még sosem utaztam, olyan gépen, ahol a kapitány ennyiszer (legalább 4) szólt volna az utasokhoz, s részletes pontossággal beszámolt az útvonalunkról, a repülési paraméterekről. Legközelebb talán Szolnokon vagy Békéscsabán is felszállhatunk a gépre… 🙂

Még egy érdekességre felfigyeltem. Régebben a Malév gépek szemből (Ciprus irányából) közelítették meg Tel-Avivot. Most végigrepültünk a libanoni partok mentén, s egy bal-kanyarral fordultunk rá a Ben Gurion Repülőtérre.

Útlevél ellenőrzés,… megkaptam életem első, nem három hónapos – turista vízumos izraeli pecsétjét, amelyet a hosszas tortúra (lásd korábbi bejegyzések) során beszerzett diák-vízumomnak köszönhetek.

Sherut taxiba vágtuk (irány taxi 8-10 fő számára) magunkat, s elindultunk Neve Ilan moshav (moshav –  falu szerű településforma) szállodája felé. Egy családi találkozóra voltunk hivatalosak. A menyasszony töltötte itt a hétvégét az esküvő előtt. Jó volt újra találkozni a svájci rokonokkal, akiket nagyrészt nagybácsim sírkőavatása óta (2005) nem láttam. Az USA-ban élő másik unokatesómmal, Ronittal, aki férje és a három kicsi társaságában érkezett. S természetesen nem hiányozhatott Denise és Dani sem, akiknél párhete egy kellemes Sabatot töltöttem Jeruzsálemben. Őket is elkísérték a gyerekek családostul.

A program a családi fotóval kezdődött, majd péntek esti I´tentisztelet (azaz Kabalat Sabat – Szombat fogadás) a szálloda zsinagógájában, közös vacsora. A német. a switzerdütsch, az angol, a francia és a héber keveredett a beszélgetések során…

Szombaton a hagyományos ima után együtt reggeliztünk, majd következett a jól megérdemelt pihenés, a kicsiket egy bűvész szórakoztatta a szállodában, előkerültek a társasjátékok, s akadt idő az alvásra is. A délutáni imát és Tóra-olvasást (Tóra – Mózes öt könyve, szombat délután 3 ember “hívnak” fel a Tórához) követően Nati izraeli unokatestvérei egy kis jelenetet adtak elő meglepetésként arról, hogyan ismerkedett meg az ara a vőlegénnyel és hogyan döntöttek az esküvő időpontjáról.

A közös ebédet, pihenést követően kis sétára indultunk a közeli dombra, amelyről gyönyörű kilátás nyílt a Júdeai-hegyekre. A távolban feltűnt Ashdod és Tel-Aviv, a közelben Modiin és a Jeruzsálemet a tengerparttal összekötő 1-es út.

Az 1948-as függetlenségi háborúban fontos szerep jutott ennek a helynek, Jeruzsálemből ide adták le a Morze-jeleket, melyeket innen továbbítottak Tel-Avivba.

A másfél nap gyorsan elrepült. este visszatértem ramat gani főhadiszállásomra. Anyáék meg Tel-Avivba. Érdekes, itt vagyunk majdnem egy városban, vagy 50 percnyi buszútra.

/képek forrása Internet/

Holnap még félig szabin, aztán hétfőtől teljes gőzzel vissza a tudomány világába.

U.i.: A szállodában nagyon aranyos kismacskákat láttam, sajna a Szombat miatt nem készülhetett róluk foto.

/s újra ez a fránya helyesírás…/

Vegyészkedés...

posztdok napló 54. – lehitraot…

Itt ülök a tel-avivi Ben Gurion Repülőtér tranzitjában (igen, igen, már megint órákkal korábban, szokás szerint), fejemen a ma (azaz már tegnap) kapott szarvasi kipa. Úgy éreztem, ez most egy alkalomhoz illő viselet. A Pizza Hutnál az előbb szóltak is, hogy ők nem kóserek,… 🙂 Izraelben él az a sztereotípia, hogy aki kipát vesz, az mélyen vallásos. /az elfogyasztott pizza-szeletről készült kép csak később jön, mert a telefonomon valamiért nem indul el a reptéri ingyen wifi/ Nem láttam sok értelmét, hogy Ramat Ganban üljek tűkön a hajnalt várva félig álomban. Egy reptér mégis érdekesebb. Igaz most kicsit zombi fejem van. Köszönhetően az ELAL-nak már fél kettő körül átjutottam a biztonsági ellenőrzésen, csomagfeladáson, személyi-kézipoggyász átvilágításon és az útlevél ellenőrzésen. Egy plusz pont a MALÉVval szemben, ahol tényleg csak három órával a gép indulása előtt lehet checkolni.

Hát ezt is megértük, eltelt az első, nagyjából három hónap… Ideje hát hazatérni egy kicsit… megnézni anyát, apát, Tomit… felköszönteni a lassan százéves nagymamám… elmerengeni egy kicsit a komáromi Menház ódon falai között… elzarándokolni tudományos bölcsőmhöz, az MTA Kémiai Kutatóközpontba a Pusztaszeri útra…

A pesti Liszt Ferenc Repülőtéren kezdtem el a “Posztdok Naplót” írni, legyen az 54. bejegyzés – itt most a Ben Gurionon 3:13-kor – egy majdani könyv első fejezetének zárása…

Lehitraot Izrael! Viszontlátásra!