Amíg az ember turistaként vagy célzottan, konferenciákra, szervezett utakra jár Izraelben, s a félpanziós három vagy négy csillagos szállodák bőséges reggeli és vacsora kínálatát élvezi, addig az élelmiszerboltokba csak ajándék csokit, gombalevesport, kis sárga levesbetétet, halvát (szezámmagból készített közel-keleti édesség) esetleg humusz tér be venni…
Aztán, amikor úgy dönt, egy évre a Szentföldre jön posztdoktornak, hamar be kell látnia, hogy a boltba-járás már nem csak egy-két helyi kedvenc íz beszerzését szolgálja, hanem a létfenntartás /hu, ez a második bejegyzés, ahol ezt a szót használom/ elengedhetetlen színtere.
A Negba, a Hagana és az Uziel utcák vonzáskörzetében számtalan kisebb-nagyobb, olcsóbb-drágább üzlet várja a vevőket. Pár hete, amikor rádöbbentem a megérkezés után pár órával, hogy itt bizony fel kéne tölteni a hűtőt, az Uziel utcai szupermarketbe tévedtem be. Kosár és kocsi persze már nem akadt, egy nappal Shavuot ünnepe (az ünnep részletes leírását lásd egy korábbi bejegyzésben) előtt teltház volt. Szóval annyit vásároltam, amennyi a kezemben elfért. Ez egyébként a viszonylag gyakori állapot, főleg csütörtökön vagy pénteken az ünnep előtt.
Ebben a boltban azóta sem jártam újra, valahogy túl zsúfolt volt, meg ez a kosártalanság sem jelentett pluszpontot.
Még két szupermarket van versenyben, igaz ezek kicsit messzebb vannak, az egyik a plázában a másik vele szemben a sok kis étteremmel, boltok tarkított kis sétányon, ahol mindig hatalmas élet zajlik. Az egyikben 3-4 sékellel minden drágább, persze erre csak utólag jöttem rá, miután a kedvenc kukoricapelyhem egy másik helyen 28 helyett csak 25 pénz volt egy utcán belül. A harmadik, ahova vissza is tértem már, bent van a plázában. Ez tűnik még a legeurópaibbnak. Tágas, van minden, s nyugodtan lehet nézegetni, s legalább másfél bevásárlókocsi elfér egymás mellett.
Ezeken kívül vannak még a kicsi, családi boltocskák, ahol szintén van minden, de azt a mindent megpróbálják 1,5 szobácskába zsúfolni, s ha valaki nem ezeken a helyeken nőtt fel, soha nem talál meg semmit. Illetve sok mindent megtalál, amit nem is lett volna olyan fontos megvenni, de a kezébe akadt. Múltkor a pénteki vásárlásom során 6 palack vizet tartalmazó göngyöleget akartam venni. Kérdeztem, hogy van-e, erre a bácsi vett egy létrát felmászott a magasba, bebújt egy kicsi lyukon, majd megjelent a vízzel. Egyszóval tényleg van minden…
Ha még ez is kevés lenne, vannak az utcára nyitott kis trafikok, ahol a legszükségesebb dolgok szintén beszerezhetők.
Nos, beléptünk a boltba. Az örök kérdés, mit is kéne reggelire meg vacsorára venni? Kell kenyér vagy barches (kalács), sajt vagy túró, egy kis felvágott, amelyet itt hadseregnyi mennyiségben árulnak praktikus műanyag dobozokban. Na jó, egy kis csoki, stratégiai tartaléknak. Ha Izraelben vagyunk, legyen egy kis humusz is.
Azoknak, akik nem ismerik, a HUMUSZ csicseriborsóból, szezámmagból készült kencefice (lásd a fotót), amit esznek magában, salátákkal, gyakran tesznek a falafelbe vagy a schwarmába. Egyszóval egy igazi nemzeti eledel.
Hát őszintén szólva nem rossz, s ha már nincs semmi itthon, tényleg életet tud menteni…
/…/
U.i.: Idézet egy kedves blogolvasó leveléből:
“…Élvezettel olvasgatom a Kispaszti weboldalt. Eddig Izraelben beírt minden bejegyzést elolvastam. Köszönöm én is a héber kifejezésekhez a “szótárt”. Ma amikor misére mentem (kocsival) előttem is átszaladt egy macska, még szerencse hogy nem fekete. Természetesen a macsekról a sztorijaid jutottak eszembe…”
Ma este újra beléptek az életembe a fekete macskák, az egyetem kijáratánál egy pici fekete macsek merült fejjel a kukába, a gyaloghíd túloldalán egy megtermett példány tisztelgett miközben elhaladtam előtte.
KISPASZTI WEB 