Vegyészkedés...

posztdok napló 22. – kisokos

A mai nap mikroszkópozással, egy potenciosztát és egy bevonatkészítő műszer megismerésével telt. Az izomláz még mindig erős hatással van rám. Nem nagyon tudok járni, különben minden rendben.

Rájöttem, reggelente a 61-es busz mindig az orrom előtt megy el – akármikor indulok itthonról -, s utána várhatok a következőre minimum 15 percet. Szerencsére a kisbolt előtt van egy pad. Amikor végre bekanyarodik egy busz a Negba utcába, biztos, hogy követi még egy, esetleg rögtön kettő 61-es is.

A tegnapi blogbejegyzésből kimaradt, hogy a ramat gani buszvégállomásnál egész nap üldögél két nyugdíjas bácsi kempingszékeken az árnyékban, reggel a bal oldali, este a jobb oldalon lévő járdán, követve a nap járását. A buszreform óta tűntek fel, amint elhagyja egy járat a végállomást, rögtön elkezdenek adminisztrálni. Gondolom rendszám, járatszám, pontos idő. Azt gyanítom, valamilyen civil szervezettől lehetnek, s adatot gyűjtenek egy esetleges tiltakozó akcióhoz.  Ebből egyébként az utóbbi napokban volt pár városszerte.

Amióta buszra kényszerültem, szinte nem is látok macskát. Lassan kezdenek hiányozni. Remélem, legkésőbb a jövőhét elején újra gyaloglóképes leszek.

A bloghoz kötődő levelet hozott az Internet:

“…Mint a blog egyik legaktívabb olvasója, kérhetnék valamit? Ha megtennéd a … és az én kedvemért, hogy amit héberül idézel, írsz a blogban, azt zárójelben magyarul is odaírnád, azt nagyon szépen megköszönnénk, úgy lenne számunkra teljes! És hát ha kérhetnék még valamit….említesz sokszor izraeli ünnepet. Ha a főbb ünnepekről írnál egy-két mondatot, az szuper lenne, mert egyre jobban vonz ez a kultúra, és szeretnék olvasni ezekről is, ha megoldható…”

KisOkos az Olvasóknak:

– a blogban eddig említett ünnepek (forrás: Hayim Halevy Donin – Zsidónak lenni):

Sabesz/Szombat/Sabat“Hat napon át dolgozzál, és végezd el minden munkádat, a hetedik nap azonban szombat az Örökkévalónak, a te Istenednek; ne végezz semmi munkát… azért áldotta meg az Örökkévaló a szombat napját, és megszentelte azt.” (2Mózes 20:9-11.) tovább

Shavuot – Sávuot a csodálatos esemény emlékezetét őrzi, amely Izrael gyermekeivel történt hét héttel az egyiptomi kivonulás után, amikor a Sínai-félszigeten letáboroztak a Sínai-hegy lábánál. Az esemény a Kinyilatkoztatás volt: az Örökkévaló kinyilvánította akaratát Izrael előtt. Ezt a Tízparancsolat kihirdetése jelezte. Bár a Tórát, amely összesen 613 parancsolatot tárjág micvotot tartalmaz, nemcsak ezek a parancsolatok alkotják, de ezek képezik az alapját. A Tízparancsolat vált a nyugati kultúrák többségének erkölcsi alapjává. tovább

Rosh Hashana – A Tóra és az imakönyv Emlékezés Napja, Jom HáZikáron és Sófárfúvás Napja, Jom T’ruá néven említi ezt a napot. A szellemi önvizsgálat és bűnbánat tíznapos időszakának kezdetét jelöli, amelyet Jom Kippur, az Engesztelés Napja zár le. Minthogy az évek számítása tisri első napjával kezdődik, ez a nap a zsidó világban Ros HáSáná, újév néven vált ismertté. tovább

Yom Kippur – A Ros HáSánától Jom Kippurig tartó időszak neve “tíz bűnbánó nap”. Miután Jom Kippurkor addig nem kaphatunk feloldozást az embertársaink ellen elkövetett bűnök alól, míg a sértett meg nem bocsátott, legkésőbb ezen a napon meg kell békítenünk, akit megbántottunk, és bocsánatot kell kérnünk.  tovább

– a blogban eddig leggyakrabban használt héber és jiddis kifejezések:

madrich – ifjúsági vezető

slichá – elnézést, bocsánat

rakevet – vonat

shalom – béke (köszönös Izraelben)

stetl – Zsidó kisváros. Mezőváros. Nagy falu. Sehol másutt a világ diaszpórájában nincs ilyen, csakis Kelet-Európában, Lengyelországban, Litvániában, Ukrajnában. Héberül ajarah, jiddisül stetl, lengyelül miastecko. Városka: Städtchen. Egy egész város zsidó lakosokkal. Sok zsidó lakossal. Lehet háromezres, de lakhatják harmincezren is. Nem-nem, a stetl nem gettó. tovább

srámli, kaftán – tradicionális viselet (srámli – kucsmaszerű kalap; kaftán – kabátszerű viselet) klikk

kol beseder – minden rendben

kóser – Kásrut: ez a héber szó foglalja össze a zsidó étkezési szokásokat. Alapalakja a “megfelelő”, “alkalmas”, “a vallási előírásokkal összhangban álló” jelentésű koser (kásér).tovább

/ha valami kimaradt, tessék jelezni/

– mit lehet tudni a Bar-Ilan Egyetemről:

Izrael legnagyobb és leggyorsabban  növekvő egyeteme, az intézmény weboldala szerint

– de mi az a sokat emlegetett Szarvas?

A Szarvasi Tábor egy olyan zsidó gyermek- és ifjúsági tábor, mely az egyéni fejlődést és a közösségépítést ötvözi.

A táborozók sokszínű témákról tanulnak játékosan. A programjainkkal nyitottságot építünk ki a táborozókban a zsidó hagyományok és értékek iránt, mindezt interaktívan, vitákkal, beszélgetésekkel, játékokkal a szabad választás elve alapján. A tábor lehetővé teszi a résztvevőknek, hogy átérezzék, milyen csoporthoz tartozni, megismerjék önmagukat, megnyíljanak, megtanulják a kölcsönös tiszteletet egymás iránt, s mindezt élményeken, kalandokon, izgalmas és érdekes programokon keresztül tehetik.

Az életkori sajátosságokat figyelembe vevő foglalkozásainkkal azt szeretnénk elérni, hogy a 12 napos turnusok alatt a gyerekek barátkozzanak, sportoljanak, kikapcsolódjanak és zsidó közösségi élményt kapjanak.

A táborozóink az egész napot úszással, táncolással, énekléssel és kenuzással tölthetik, de egy dolgot tudniuk kell Szarvasról: innen senki nem tér haza soványabban, mint ahogyan jöttek. Ez pedig azért van, mert mi működtetjük – szerénységet félretéve- Közép-Európa egyik legjobb és legízletesebb kóser konyháját, aminek menüjén a helyi specialitásoktól kezdve, mint például a gulyásleves, a különleges izraeli ételekig, például a humusz és a falafel, minden megtalálható. A légkondicionált ebédlőnkben ünnepeljük meg a születésnapokat, és énekelünk héber dalokat az ebéd előtt, közben és után.

Szarvason mindent összekeverünk. Héber dalok és izraeli táncok a kenuzás, úszás, számítógép és sport mellett vannak beleépítve a programba. Együtt tanulunk, együtt énekelünk, és együtt növünk fel. És nem szimpla barátságokat kötünk, mi üzemi módon gyártjuk az életre szóló barátságokat – 2000-et minden nyáron.  Rendkívüli módon a nyelvi különbség sem jelent akadályt!

forrás: http://szarvastabor.hu/a_taborrol/a_jelen

Vegyészkedés...

posztdok napló 21. – tojásos lecsó “szarvasi” módra, avagy látogatóban Ági néninél és Smuel bácsinál

Pár napja azon töprengtem, talán nem kéne többet leírnom a blogban azt a szót, hogy Szarvas, mert egyesek még azt gondolhatnák, elvonási tüneteim vannak.

A mai nap nem hagyhatom ki a Körös-parti település nevét. Rendhagyó módon az esti élményekkel kezdem. Hat után elballagtam a kis gyaloghíd (tudjátok, amely alatt mindig dugó van) közelében lévő buszvégállomásra. Ezúttal a 61-es helyett a 161-esre szálltam fel. Ez az új járat eddig nem érintette ezt a fejállomást. Vonalvezetése részben azonos a 61-es számúval, azzal a különbséggel, hogy ez nem Ramat Ganon, hanem Bnei Brakon keresztül közelíti meg Tel-Avivot.

A 15 perces utat 45 perc alatt tettük meg. Bnei Brakot látni kell, mintha egy stetlben járnánk. Vallásos férfiak szaladnak jobbra, balra, kalapban, srámliban, kaftánban, szakállal, pajesszal… parókás hölgyek tolják a babakocsikat, miközben gyerekhad fogja őket közre. Boltok, zsinagógák. Ha időm engedi, egyszer gyalogosan is eljövök majd ide. Kezemben a térképes telefonom illetve a frissen nyomtatott héber busztérkép. Ági nénihez és Smuel bácsihoz igyekszem, a szarvasi tábor egykori legendás kósersági felügyelőihez. Hát igen, azok a nyarak, amikor Ági nénitől mindig kapott a csoportom extra pizzát,… külön odafigyelt elvitték-e a Paszti uzsonnáját.

A megfelelő buszmegállóban szállok le, megtalálom az utcát is… Ezt ügyesen eltervezted Kispaszti 🙂

Beszélgetünk magyarországi látogatásukról, komáromi vizitjükről, az izraeli hétköznapokról és természetesen Szarvasról. Bár három-négy éve már visszavonultuk, életükben még mindig napi szinten jelen van a több mint másfél évtizedes alföldi múlt.

Vacsorázni invitálnak, meg is jegyzem, de jó újra Ági néni féle ételt enni, a salátát Smuel bácsi készítette.

Kellemes látogatás volt.

Dióhéjban a mai napról:

Izomlázam van a tegnapi túra után, igyekszem korlátozni a mozgást. A lépcsőzés megy a legrosszabbul, remélem egy-két nap és elmúlik. Furán mutathatok Bicebócaként.

A mai nap volt idekint az első, amelyet reggeltől estig (szó szerint) a laborban töltöttem. Egy nem használt pásztázó alagútmikroszkópot üzemeltem be. Szeretem a szakmai kihívásokat, a fehér köpenyt,…

A tegnapi kirándulás egyik résztvevője ma örömmel fedezett fel a büfében, ő is sántikál 🙂

U.i: Ma reggel nem találkoztam macskával, a bejárat előtti lépcső tövében azonban egy kiskutya várt. Pár percig farkasszemet néztünk.Szerencsére, mire leértem, elszaladt.

/Kommentálható a blog…/

Vegyészkedés...

posztdok napló 20. – túra-Paszti

Péntek délelőtt sikeres csatát nyertem az álommanóval szemben, s így 11 körül elindultam letesztelni, mennyire érint az életbe lépett tel-avivi autóbusz racionalizáció.  Szerencsére a 63-as vonala nagyjából nem változott, legalábbis az általam érintett vonalszakaszon. Igaz most nem szólt a zene, de helyette volt hangos utastájékoztatás. A nyomtatott kiadványok alapján meg mertem volna esküdni, hogy a busz a HaShalom állomás előtt fog megállni, de nem még mindig az Azriel Center oldalán tett le.

Biztonsági ellenőrzés, s már bent is vagyok a plázában. Nézelődnék, de inkább irány az állomás. Jegyautomata, valaki egy ber-shevai jegyet próbál meg rámsózni. Slicha, én Ashkelonba megyek. Orna és Yosi hívott meg az ünnepre. Shavuotkor már jártam náluk.

Szeretem a HaShalom állomást, az ember csak néz  ki a fejéből. Ma sok katona is utazik, eltávozást kaptak a hétvégére. Ortodoxok, sokgyerekes családok, nyugdíjasok, munkából hazaigyekvők töltik meg a peronokat. Tízpercenként húznak el a vonatok a háromvágányos állomáson. Az 1-es és a 2-es a leginkább használt, a hármasra csak ritkán fut be egy-egy szerelvény. Gumiorrú önjáróból viszonylag keveset látni, főleg emeletes dízelmozdony vontatta vagy tolt rakevetek jönnek.

A peronon egy lány péntek esti gyertyákat osztogat az áldás szövegével. Beérkezik a vonatom, 12:18. Irány Dél-Izrael. Odabent a fagyasztott termékeket simán lehetne szállítani, a pingvinek és a jegesmedvék is otthon éreznék magukat. Kéne egy bunda, kesztyű, jégeralsó,…

Egy idő után elfagynak az ember szenzorai, mire 52 perc után leszállok, már nem érzem a fagyási sérüléseimet. Yosi vár az épület előtt.

Mintha haza érkeznék, jó érzés, ha az embert szeretettel fogadják. Hazai ízeket idéző finom ebéd, pihenés, délután kakaó a csodaszép kertben.

Életemben először megkóstolom a Maracuját. Hmm, ez ízlik. Itt termett a kertben.

A péntek esti vacsorán itt van Simi bácsi is Tel-Aviviból. Érdeklődéssel hallgatom a történetei, egyéni a humoros stílusa.

Töltött paprika, meggyleves, mákos rétes… többet nem is kell írnom.

Szombaton közös reggeli. Délelőtt előkerül kedvenc héber nyelvkönyvem. Ebéd, alvás. Szeretem a Sabeszokat.

Kora este indulunk Tel-Avivba. Ornáéknak dolguk van a városban, s így hazavisznek. Ajándékba kapok egy üveg kovászos uborkát /szolgálati közlemény: most megszakítom a blogírást és bekapok egy uborkát/.

Holnap kirándulás. Hagyomány, hogy a szemeszter végén kirándulást szervez a kutatócsoport. Ezúttal egy másik csoporttal együtt megyünk Jeruzsálem mellé a Sataf-hegyhez túrázni.

8:15-kor van a találkozó. 7:30-kor én nyitom az irodát. Sehol senki, 8 óra, 8:15… Na jó, itt hagytak. Végül 8:45-kor kiderül, majd nemsokára indulunk. Találkozó 9:30-kor, 10 előtt már úton vagyunk.

A helyszínen ismét egy röpke félórás várakozás, majd elindulunk. A kilátóhelyről, mely a Hadasa korházra és az En Keremi aranykupolás templomra néz, ereszkedünk le a teraszos műveléséről híres domboldalon. Kövek, nem az én léptékemre szabott lépcsők, tűző nap. Küzdök, de lelkes vagyok, hajt a csapatszellem. Igaz a mi csoportunknak csak a fele van itt. Csütörtökön még mindenki azt mondta, hogy jön. Valamit sejtettek.

Csak most ne essek hasra,… nem itt nem tudok lemenni,… hol, az út??? Na ezt már nem… – gondolom magamban, de “kol beseder” nyugtázom a mellém szegődött újdonsült ismerősömnek. Leértünk, huuu… Egyesek visszaindulnak a kocsikért, én inkább lent várom meg őket néhány társammal. A bátrak közül is visszafordulnak párán a végén.

Verejtékes homlokkal indulunk Jeruzsálembe. A Jaffo utca lenyűgöz. A régen mindig buszokkal zsúfolt, majd később a villamosépítés miatt járhatatlan közeg megszépült. Egy hatalmas térré vált, két oldalán pici üzletekkel. Egy új főutca született. Csak 100 házszámnyit kell legyalogolni, inkább csak bicegek az izomláztól. Jó lenne felülni az ezüst villamosokra, de egyelőre csak a próbafutásokat végzik velük.

Közös ebéd egy hangulatos étteremben. Új kollégák, akiket ma sikerült megismerni. Öt után búcsút veszünk Jeruzsálemtől. A főnökömmel beszélgetek a parkolóba menet, aztán átváltunk szakmai kérdésekre.

A Bar-Ilan Egyetemnél köszönünk el tőle, az egyik kolléga kezembe nyom egy adag megmaradt sütit. Átkelek a gyaloghídon, irány haza, Ramat Ganba.

Az úton fekete macska… Nem mész át előttem!… S nem is ment!

/Ha már Izraelben is lehet KATAN-t kapni,…/

Hírek, Vegyészkedés...

posztdok napló 19. – töltött tojás, JDC LAUDER CAMP-es póló, no meg egy e-mail

21:23 van Tel-Avivban, az időjárás napok óta egész elviselhető. Nincs túl meleg, estefelé fújdogál a szél. A 2-es csatornán nézem Izrael egyik kedvenc vetélkedőjét, a Master Chefet. Az előbb egy magyar származású bácsi “töltött tojást” (ezt biztosan megértettem, hiszen magyarul is elmondta) készített, a zsűri mind a négy tagja megkóstolta, és az egyik sírva fakadt tőle. A végén megkapta az M-betűs kötényt, ami, ha a nemlétező héber tudásom alapján jól értettem, a továbbjutást jelentette.

Ideje hát bejegyezni egy két dolgot a mai napról az elektronikus naplómba. Amikor reggel a Negba utca végére értem, s a zebránál a lámpára vártam egyszer csak egy biciklis jelent meg, egyértelműen szarvasi tábori pólóban. Amint elhaladtam előtte, kibetűztem: SZARVAS 2008.

Ö is a Hagana utcába kanyarodott be, s igen-igen a hátán ott volt a 18-as szám és a Hai betű. Ekkor ünnepelte a tábor a 18. születésnapját. Az egyik kis bolthoz sietett a srác, ahol egy teherautó sofőrnek segített lepakolni valamit. Először arra gondoltam, megszólítom, s lefotózom, de végül feladtam ezeket a terveket.

Mekkora annak a valószínűsége, hogy Ramat Ganban szembe jön valaki egy Lauder Camp-es trikóban? Azt mondtam magamban, bármilyen is lesz ma odabent a munkában, nekem már jó napom van! Tegnap írok egy bejegyzést, s most meg megelevenedik előttem Szarvas. :))

Beértem, s egy újabb meglepetés várt rám. Az e-mailjeim között ott lapult egy, számomra nagyon kedves üzenet. A blog egyik rendszeres olvasójától, akit pár hónapja nagyon közelállónak éreztem magamhoz. A sors végül máshogy rendezte a dolgokat,… Egyszerűen jó érzés volt, hogy írt!

Az ebédszünetem alatt ezúttal nem a kis kávézóban fogyasztottam el a szendvicsemet (Sárga sajtos, ezt a héten még nem próbáltam. Igazából halasra vágytam, de az már elfogyott.) Szóval az épület másik oldalán a márványpadocskák egyikére telepedtem le. Hirtelen valaki megkocogtatta a válamat. Frederick volt az, a Nano is Green konferencia résztvevője, aki maradt még egy hetet az országban. A német srác jelenleg Hong Kongban doktorizik. A múltheti kirándulás során Mitzpe Ramonban és Jeruzsálemben is egy szobában laktunk. Nagyon megörült nekem (Hogyan ismert fel, hiszen háttal ültem a bejáratnak, rejtély? Azt már többen mondták, hogy a macis járásomról fel lehet ismerni, de hogy a hátamról is…) Dumáltunk vagy 20-25 percet, szerintem többet, mint az 5 napos zöldnano program egésze alatt… Őszinte leszek, teljesen meglepett, amikor feltűnt, nekem olyan távolinak tűnik már a nanotalálkozó, mintha egy éve lett volna.

Jövő hétre megbeszéltem egy-két mérést, remélem tanulok majd új dolgokat. Az egyik kolléga ma 7:58-kor megjegyeztem, nem tud olyan korán érkezni, hogy én már ne legyek bent :))) /KK-ás kollégák mi ez a rosszindulatú mosoly/

Vége a munkahétnek, bevásárlás, hétvége előtti telefonok kedves ismerősöknek. Múltkor vettem egy instant kukorica levest, ezt szántam részben vacsorának. Khmmm, talán hidegen lemegy belőle egy-két kanál…

A Master Chefben valahogy finomabbakat főznek…

/a hajóra száll a papagáj, az uszályra a gólya… forrás: Mosó Masa mosodája/

Vegyészkedés...

posztdok napló 18. – íróasztal kutatóközponti naptárral

Ülök az íróasztalom mellett, egyetlen dolog van rajta, amelyet otthonról hoztam. A régi jó Kutatóközponti asztali naptár. Minden év decemberének elején Andi, az intézetünk titkárnője szokta kiosztani.Klasszikus határidő naptár, minden napnak egy oszlop.

Itt kicsit furán mutat, hiszen a hetek vasárnappal indulnak. Így mindig hétfőn reggel kell átfordítanom, amikor Izraelben már ezerrel dübörög a munkahét.

Szóval ülök a naptáram előtt, s a bejegyzéseket böngészem. Ezeket még a tavasz folyamán írtam bele a kincstári kalendáriumba. Az elkövetkező hétvégénél a következő bejegyzést olvasom “családi tábor előkészítő hétvége”, a jövő héten pedig: “Szarvas – precamp”.

Emlékszem tavaly, egy pénteki napon Ubullal leugrottunk Szarvasra előkészíteni a szarvasi családi, egy hét múlva meg a madrich buszon ültem ismét az Alföld felé igyekezve, hogy egy újabb hétvégét töltsek el ott.

Idén is hasonlóan terveztem,… a végén most itt vagyok Ramat Ganban.

Hogy fáj-e 11 év madrichoskodás, korcsoport vezetősködés után eltávolodni gyermekkorunk legszebb nyarainak helyszínétől? Nehéz kérdés. Nem mondom, hogy itt mellkastájt nincs egy fura érzés. Azért fájdalomnak nem nevezném. Élményekkel, barátokkal teli szép hetek, hónapok voltak. Mielőtt elindultam Izraelbe, előző délután még a tábori korcsoportvezetői gyűlésen ültem. Szóval fura lesz, de az élet, s a tábor is megy majd tovább Paszti-féle precampi Havdalák, Negeves korcsoportprogramok, szobaosztás, esti mesék nélkül is. Valahol ez a szép az egészben, hogy mindig azok az emberek hozzák létre újból és újból a szarvasi csodát, akik ott vannak, akik peulát, sportot, artot, táborszintű estiprogramot tartanak.

Mi mást mondhatok, írhatok sikeres nyarat SZARVAS 2011!!!

Ha már az otthoni dolgokról írok, ma kaptam egy esküvői meghívót az egyik gimis osztálytársamtól. Mindig jó érzés, ha az embert, az együtt eltötött iskolai éveket nem felejtik el. Föri, sok boldogságot!

A munkában ma minden ment úgy mint az előző napokban. Délután a főnök születésnapja alkalmából sütiztünk egy kicsit, volt egy kis meglepetés előadás is. Készült egy csoportkép is, remélem majd sikerül megszerezni a blognak.

Hazafelé ment betértem egy schwarmára a Hagana utcában, minden nap ez előtt a kis étkezde előtt megyek el naponta kétszer is, most valami behúzott. Kicsit jobb volt a kaja, mint máshol (vagy estére már eléggé megéheztem). A Negba utca élte a megszokott felpörgött kora esti életét. Macskák, kutyák… Összefutottam egy temetési, gyászoló menettel is, ez kicsit megrázó volt. Ilyet felénk nem látni.

A buszmegállókban ugyanazok a fiatalok osztogatták az információs kiadványokat, akik reggel. Hosszú napjuk lehetett…

Holnap csütörtök a hét utolsó munkanapja…

U.i.: A nap kérdése, hány macska van a képen?

/hol a korrektúra gomb?/