Hírek

Hőség-rekordok dőlnek meg Magyarországon és Szlovákiában. Az egyetem felé menet azon törtem a fejem, hogyan vállalhatok szolidaritást az otthoniakkal… Nem volt nehéz a mazgan (légkondi) még mindig nem működik, s a lámpák sem égnek a laborban. Amikor délután a hőmérő 34 °C-ot mutatott odabent, s a nap is a mi oldalunkon sütött, akkor átéreztem, mindazt, amit azon kollégáimnak kell most a Rózsadombon átélnie, akiknél nincs légkondicionáló.

A nap egyébként a szabadságról visszatérő főnökömmel indult. Vagy két órán át beszéltük meg az elmúlt másfél hét eredményeit, szakmai történéseit. Számomra valahol még mindig hihetetlen, hogy én, KisPaszti, a komáromi Stavbárov utcából, most itt a Bar-Ilanon, angolul nanotechnológiáról értekezem…

Tegnap kaptam egy e-mailt Soshanától, majd telefonon is beszéltünk… Néhány éve a biztatásomra Weisz Jehosua bácsi elkezdte megírni a élettörténetét a Hitközségi Híradó hasábjain. A Nagymegyerről származó, az itt élő komáromiak és környékbeliek egyik legaktívabb, közösség-összetartó tagja,  közel két éven át folytatásokban közölte írásait Elmesélem az életem – Nagymegyertől Givatayimig címmel. 2010-ben könyv formájában is megjelent az izgalmakkal teli történet, s létezik angol és héber változata is. Tavaly sajnos elveszítettük Weisz urat, hosszantartó betegeskedés után. Azóta felesége testvérével, Soshanával tartom a kapcsolatot. Kiderült, hogy 1,5 utcányira lakik, így felkerestem.

Biztos sokan emlékeznek a Kicsikocsi című filmre, amiben egy idős néni otthonát próbálja megmenteni az 53-as bogár az építési vállalkozók nagyszabású terveitől. Kicsit ilyesmi érzésem volt, vendégségbe menet… A 62-es számnál szálltam le a buszról és az utca elejére kellett gyalogolnom. Azon tűnődtem, miért mondta nekem a hölgy, hogy egy kicsi házban lakik, amikor csak 3-4 emeletes épületek szegélyezik az utat. Amikor odaértem hozzá, lás csodát, a nagy házak tövében ott állt ez a régi, zöld előkerttel szegélyezett házacska, Mellette egy fehér autó, na jó 53-as szám nélkül és nem is volkswagen volt.

/kép forrása: internet/

Jót beszélgettünk, nosztalgiáztunk, megkóstoltam egy finom mangót, talán az elsőt itt Izraelben. Az erkélyen ültünk, vártam, mikor dudál és pislant egyet a házat védelmező Kicsikocsi…

Hazafelé betértem egy kis ABC-be, kellett még pár dolog az útra…

Ma megjelent a Hitközségi Híradó 183. száma benne a “Posztdok napló” első fejezetei nyomtatásban.

 

 

 

 

 

 

 

 

U.i.: Macska-rajongók, végre egy-két kép “úttorlasz cicáról”… s mit láttam ma egy ház tövében kilenc fekete kövér macska, négy tarka társaságában… rémisztő volt a túlsúlyosságuk…

Aktuális közel-keleti hírek:

Dacára minden tűzszünetnek, a polgári védelem délután öt körüli sajtóközleményének arról, hogy Dél-Izrael lakói visszatérhetnek a normális hétköznapi életvitelhez, kora este újabb rakétaeső hullott, amelyet válaszcsapás követett.

/…/

Fura dolog ez a Facebook, az ember néha érdekes dolgokra bukkan a barátai oldalain. Így történt ez ma is. Pár nappal izraeli utam előtt ismerősnek jelöltem a Bar-Ilan Egyetemet a közösségi portálon. Izgalmas hírek, képek az egyetemi életről… – ezek voltak a fő vonzerők.

Szóval barátkozunk már egy ideje. Ma csak véletlenül tévedtem a “képkönyvre”, s láss csodát, újdonsült pajtásom megosztott egy linket, a “Posztdok Napló” egyik bejegyzését az üzenőfalán. Wow, felkerültem az egyetem hivatalos Facebook oldalára :)))

S ha bárki azt gondolná, hogy ez valami helyi szokás, intenzíven Facebookozni egy felsőoktatási intézménynek, azt megnyugtatom, ott lapul az ismerőseim között az MTA Kémiai Kutatóközpont Könyvtára is. Igaz, ők még nem ajánlották másoknak a blogom :).

Ami a dél-izraeli helyzetet illeti, viszonylag csend volt (20:11-ig). Akadt néhány tűzszünetet sértő rakéta, egy nyilatkozat az izraeli miniszterelnöktől, hogy nem szeretnének szárazföldi beavatkozást, egy államelnöki látogatás Ashkelonban, tisztelegve a rakéták által fenyegetett polgárok helytállása előtt.

U.i.: Ma reggel a buszvégállomás közelében egy macsek kaja partyba csöppentem. Hat tarkabarka cica falatozott egy hatalmas fazékból… Étkezés közben embereket sem illik fotózni, hát még négylábúakat. Ha macskás felvétellel nem is szolgálhatok, íme két érdekes, tarajos madár egyenesen a kampuszról, volt még egy piros hasú társuk (talán a nőstény vígy a hím, taraj nélkül), de ő félénkebb volt. Hiába mondtam neki, hogy csak egy kattintás a blog-olvasóknak. Lehet, héberül kellett volna…

/…/

Amikor 1994-ben először jártam a Szentföldön, s találkoztam azzal a szóval, hogy mazgan (azaz légkondi), kicsit nagyzolásnak éreztem, hogy minden üzletben, otthonban sarkvidéki hideget fújnak a készülékek. Ma amikor, másfél hét után még mindig nincs légkondicionálás a laborban, felül kell bírálnom, a 13 évesen megfogalmazott előítéletemet.

Az első pár napban még ki lehetett valahogy bírni. Aztán mire átmelegedett a terem, egyre rosszabb lett. Délután már tapadt rajtam a ruha, s azzal a gondolattal is eljátszottam, a laborokban kötelezően felszerelt vészzuhany alatt milyen jó lenne felüdülni. Amikor kezdett légszomjam lenni, akkor kinyitottam az ablakot egy kicsit. Kb. olyan érzés volt, mint mikor a sütés után óvatosan kitárja az ember a sütő ajtaját. Áradt be a meleg levegő. Az elmúlt hetek hűvösebb napjai után visszatért a nyári kánikula Tel-Avivba. Mazgan nélkül tényleg nem lehet dolgozni, élni ebben az országban, azaz lehet, de baromira kellemetlen.

A nap nagy részét egyedül töltöttem, a nyári szabadságolások ideje van. Tizenegy körül betévedt egy kolléga, akivel egy kellemes beszélgetést bonyolítottunk le. S láss csodát ő kezdett el kommunikálni, anélkül, hogy bármi kérdést feltettem volna. Valami tényleg van abban, hogy az izraeli fiatalokat a szabrehoz, a kaktusz gyümölcséhez hasonlítják. Ez kívülről szúrós, belülről viszont édes. Megvitattuk a dél-izraeli helyzetet, “megnyugtatott”, ahhoz, hogy Ramat Ganban is hulljanak a rakéták, nagyon nagy háborúnak kell lennie. Mintha csak a tegnap esti blogbejegyzésemet idézte volna: “ők már megtanultak ezzel együttélni“.

/a kaktuszos kép forrása az Internet/

A sok szomorú történés mellett a hétvége tartogatott egy örömhírt is, a  jeruzsálemi villamos (könnyű vasút – ahogy itt nevezik) végre elindult. Az első munkanapján 40 000 utast szállított, íme egy Youtube video azon szerencsésekről, akik e történelmi napon lehettek a járművek utasai:

Mint vonat és villamos mániás, alig várom, hogy kipróbáljam. Erre valószínűleg már csak az otthoni, kis szabadságom után kerül majd sor. Volt ma egy globalizáció irányába mutató hír is, a Google Street View megkapta az engedélyt, jöhetnek a kamerás kocsik Izraelbe, hogy utána, már az otthoni számítógépről is bebarangolhassuk Tel-Aviv, Jeruzsálem, Haifa utcáit.

A blogger életén mindig öröm, ha levelet kap az Olvasóitól. Az elektronikus postaládámban az alábbi üzenetet találtam:

Shalom András!

Gratulálok a kispaszti.com weboldaladon megjelent írásaidhoz. Az utólsó néhány jegyzeted szerintem még az eddigieken is túlszárnyal.

Én a www.myisrael.info címen futó oldalakat szerkesztem, nekem kevesebb vénám van az íráshoz, inkább csak gyűjtöm azokat az anyagokat, melyeket az új Olimoknak /bevándorlók – szerk./, illetve az alijázni /visszatérés a diaszpórából Izraelbe – szerk./ készülőknek nyújthatnak kellő eligazítást Izraelről, az izraeli életről, a valóságról. Nyugdíjasként nekem ez olyan pótcselekvés.

Volna egy kérésem: szeretném a hozzájárulásodat megkérni, hogy egyik-másik írásod másodközlésként megjelenhessen a MyISRAEL Tallozó rovatában.

Üdvözlettel:
Cvi BenGalil

Együttműködésünk elindult: http://myisrael.info/?p=6562

S hogy mi az aktuális helyzet 19:12-kor Izraelben:

1. Egyre többen beszélnek egy szárazföldi akció szükségességéről Gáza ellen.

2. A reggeli rakétaesőt (Beer Shevában egy iskolát talált el egy Grad rakéta) követő viszonylagos csend után, ismét támadtak a szélsőséges csoportok.

3. Kairóban állítólag tűzszünetben állapodtak meg a palesztin fegyveres csoportok – jelentette be a Gázai-övezetet irányító Hamasz.

4. Kb. egy órája riadókészültségbe helyezték a jeruzsálemi rendőrséget terror veszély miatt.

U.i.: A macskák ma is elkerültek, egyet láttam egy bokor alatt aludni… illetlenség lett volna álmában lefotózni.

/a hosszú o-t még nem kellett keresni,…/

Alig, hogy befejeztem a 49. blogbejegyzést – közben fél szemmel a tv-híradót néztem -, a médiában közölt statisztikai adatokat arról, hogy hány Grad, Kassam és egyéb rakéta csapódott be, új szalagcímek váltották fel. Beer Shevában telitalálat ért egy lakóházat egy halott, négy súlyos sérült… Ofakimban több gyerek sérült meg egy másik rakéta támadásban.

Rákerestem, a Tel-Aviv Beer Sheva távolság 113 km (Tel-Aviv Ashdod, ahol pénteken sérültek meg többen egy becsapódó rakétától csak 40 km). Ramat Gan talán kicsivel közelebb van. Mit is jelent ez? Kb. azt mintha Pesten ülnék a tv előtt, miközben a 100 km-re lévő Komáromra rakéták hullanak. Még innen Tel-Aviv elővárosából is hihetetlennek tűnik mindez. Megérkezésem után pár héttel buszoztam Beer Sheva mellett a Nano IS Green konferencia résztvevőjeként Dimóna felé. Most meg lövik…

/Izrael földrajzában kevésbé járatos olvasóimnak mellékeltem egy részben Internetről származó térkép-vázlatot, a sárga nyilak jelölik az utóbbi 48 órában rakétatámadást ért nagyobb településeket/

Az izraeliek így élnek 63 éve, ha megkérdezel valakit, meg lehet ezt szokni? Nincs más megoldás, hangzik a válasz.

S mi lesz mindennek a következménye. Felszállnak majd a harci gépek, végrehajtanak néhány célzott támadást, amely a sűrűn lakott gázai övezetben a polgári lakosságot sem tudja kikerülni. Erre jönnek majd a válaszrakéták, az eilatihoz hasonló merényletek… s a vadászgépek újra levegőbe emelkednek majd… s kezdődik minden elölről.

Péntek este, nehezen aludtam el, bekapcsoltam a gépem, s rákerestem az izraeli polgári védelem oldalára, átnéztem, mikor mit kell csinálni, csak a biztonság kedvéért. Mint hogy az oldalon írják: …be prepared! just in case… Én a repülőn is átolvasom a SAFETY Cardot minden alkalommal újra és újra.

Layla Sheket! – így köszönt el előbb a hosszúra nyúlt híradó műsorvezetője. Csendes estét Izrael!

Kisokos (a Wikipédia alapján): Beér-Seva (mai izraeli átírásban Beer-Sheva, magyar átírásban még Berseba, héberül באר שבע) az izraeli Negev-sivatag legnagyobb városa, melyet a „Negev fővárosának” is neveznek. A város az ország déli régiójának közigazgatási központja, mely helyet ad többek között a Ben-Gurion Egyetemnek. A város az ország 1948-as létrejötte óta figyelemreméltóan terjeszkedett. 20 évvel ezelőtt lakossága csupán 110 800 fő volt, míg 2005-ben lakosainak száma 185 500-re volt tehető, ezzel Izrael hatodik legnagyobb városa.

Savua tov! Jó hetet! Így köszönnek errefelé ilyenkor szombat este. Véget ért a Sabesz, a hetedik nap, a pihenés napja. Kezdődik egy új, munkával teli hét.

A hétvégén Ramat Ganban maradtam, a csütörtöki eilati merényletek, és az azóta folyamatos rakétatűz, amely Dél-Izraelt (Ashkelon, Ashdod, Kiriyat Gat, Beer Sheva és a környező települések) éri, lehangolt.

/a felvétel egy hete, este kilenckor készült az akkor még békés ashkeloni vasútállomáson/

Csütörtök este Skypon beszéltem Ornával és Yossival, éppen a biztonsági szobában ültek. Elmesélték, hogy a tengerparton találkoztak a barátaikkal, amikor a szirénák az első rakéták érkezését jelezték. 30 másodperc van ilyenkor fedezékbe vonulni… Látták, amit az “Iron Dome” légvédelmi rendszer – amit egy hete Yossi közelről is megmutatott – elkapja a rakétát. Hasonló látvány tárult eléjük péntek reggel is. Mindez abban a békés, nyugodt, festői kisvárosban, ahol izraeli tartózkodásom óta  öt vagy hat feledhetetlen hétvégét, ünnepnapot töltöttem 😦

A végén pénteken se mentem el a helyi nagy plázába (canyon ahogy itt hívják), pedig azt olvastam róla, hogy ez volt Izrael első ilyen áruháza. Maradt a házimunka, a mosás, takarítás, majd a pihenés, a Hitközségi Híradó augusztusi számának szerkesztése. Csütörtökön munkából jövet erőt vettem magamon, s letudtam a sabeszi bevásárlás. Az ünnepi asztalom egyik fogása a kedvenc szőlőm volt, amelyről egy képet is megosztok az olvasókkal.

Amellett, hogy a híreket követtem az YNET, a Haaretz és a Jerusalem Post oldalain két, szeptemberi esemény előkészítésén munkálkodtam. Plusz itt volt még a következő Kémiai Panoráma Re-Akció közösségi rovatának megírása. Időközben befutott az indiai Nano Digest magazin augusztusi száma is, így akadt szakmai olvasnivaló is.

/Nano on Net című rovatom az indiai Nano Digest magazin 42. oldalán – ezúttal a linkajánlások mellett a júniusi izraeli NANO IS GREEN konferenciáról írtam/

S, hogy a szentföld munka mellett mi vár még rám arról egy kis összefoglaló:

Szeptember folyamán két rendezvényt tart a NanoTudomány Nemzetközi Közössége (The International NanoScience Community). Az augusztus 29-től szeptember 2-ig zajló NANOPAPRIKA POSTER 2011 – I. Virtuális Nanotechnológiai Poszter-konferencia és a szeptember 23-án, a Kutatók Éjszakáján a Tempus Közalapítvánnyal közösen megrendezésre kerülő Kutatók a Neten 2011 – II. Kutatói Blog és Weboldal Találkozó azt a célt szolgálja, hogy a tudományokat, a kutatók világát közelebb hozza az Interneten felcseperedő generáció tagjaihoz. A tudománynépszerűsítés mellett a virtuális és valós programok találkozási pontot biztosítanak a szakemberek számára is.

A www.nanopaprika.eu weboldalon tartandó poszter-konferencián közel 30 kutató és egyetemi hallgató mutatja be legújabb eredményeit a nanotechnológia gyógyászati, környezetvédelmi, anyagtudományi és elméleti területeiről. A magyar résztvevők mellett nyugat- és kelet-európai, ázsiai, amerikai és afrikai tudósok is “kihelyezik” tudományos munkájuk termékeit, melyek a virtuális találkozó alatt kommentálhatóak illetve lehetőség nyílok a kutatókkal történő személyes kapcsolatfelvételre.

A Kutatók a Neten 2011 (www.kutato.net) blog-bemutatkozóra a tavalyi hagyományt követve a Kutatók Éjszakája (www.kutatokejszakaja.hu) budapesti központi rendezvényén kerül sor. Az érdeklődők találkozhatnak többek között a Csillagászati hírportál (hirek.csillagaszat.hu), az Élettudományi Hírnök (www.mrns.hu), a Bioetika (bioetikablog.hu) portálok és blogok készítőivel. Képviselteti magát az online kutatással foglalkozó CAWI blog (cawi.blog.hu), az Online Pszichológia (www.onlinepszichologia.hu) és az Orvosok Lapja (www.nilnocere.hu). A szervezők természetesen bemutatják azt is, hogyan lett egy doktorandusz állmából egy 4800 kutatót tömörítő online közösség (www.nanopaprika.eu) és hogyan telnek egy posztdoktor hétköznapjai távol az otthontól (Posztdok Napló – www.kispaszti.com). Akik ellátogatnak az eseményre, megtudhatják, kik állnak a weboldalak mögött. Megismerhetnek olyan professzorokat, tudományos munkatársakat, cégvezetőket, doktoranduszokat, akik szabadidejük egy részét azzal töltik, hogy Internetes tartalmakat hozzanak létre.

U.i.: A hétvégén kimaradtak a macskák, de holnaptól újra nyitott szemmel és előkészített fényképezőgéppel járok…

/azt hittem, nem lesz erőm ma posztolni, azt mégis…/