Hírek

Néhány e-mail és telefon után ma reggel felhívott az egyik informatikus, hogy merre talál meg a kampuszon, jönne kijavítani a nem működő drótpostámat. Két perc múlva ott is volt, így a Bar-Ilanos e-mail cím boldog tulajdonosa lettem.

Emlékszem, egy-két évvel ezelőtt egy túlbuzgó munkatársunk körlevelet intézett a KK-ban az osztályunk tagjaihoz. Mindazok, akiknek az e-mail címe nem tartalmazza a vezetéknevét, igényeljen új címet. A “vicces” e-mail azonosítok komolytalanok. Ekkor már évek óta használtam a paszti(a)chemres.hu címet, s nem szívesen váltam volna meg tőle. Lázadó ifjoncként azonnal összegyűjtöttem a “vicces” e-mail című akadémikusok névsorát az mta.hu oldalról, s egy válaszkörlevélben üzentem meg a kollégának, hogy nem az e-mail címen múlik a tudományos színvonal. Végül az e-mail címeink megmenekültek, igaz az új belépők már csak keresztnév.vezetéknév kombinációt kapnak.

Nos, itt a Szentföldön nem volt választás, az infósok generáltak egy címet. Így lettem paztera. Nekem tetszik, valahol átmenet a “vicces” paszti és a komoly, tudományos paszternak között.

Reggel, munkába menet rádöbbentem, hogy Ramat Gan egyben egy nagy állatkert is. Nem beszélek most a macskákra. Itt jut eszembe, egyre több kismacskát látni! Vannak galambok, varja, kutyák és reggel találkoztam két nyuszival is. Sajnos gyorsabbak voltak, mint én, s nem sikerült lefotózni őket. Az egyik rozsdabarna volt, a másik fekete, s ha jól láttam nyakörvük is volt.

Odabent zajlott a kutatómunka, délben a büfé egyhangú választékából a bolgársajtos (ez a neve), kékcimkés szendvicsre adtam le a voksomat.

Az irodában ezerrel dübörög a légkondi,… sikerült is egy kis “szarvas szindrómát” összeszedni a légkondiba ki-be játék eredményeként.

Este benéztem a Landau utcán lévő plázába, amelyet még a második héten fedeztem fel (lásd egy korábbi bejegyzésben). Földszint és egy emelet, szokásos plázaüzletekkel. Lassan egy hónapja nem hódoltam a gyorséttermek globalizáló egyenkajáinak. Itt volt az idő, egy hazai hálózatot választottam, mivel a világmárkák még nem törtek be a ramat gani hétköznapokba. Annak ellenére, hogy egy ÁNTSZ ellenőrzésen nem biztos, hogy átcsúszna a pláza evősarka, egész ízletes volt a hamburger menü.

Ha már itt jártam, betértem a szupermarketbe is. Ebben az országban nem ismerik a kis kiszerelések fogalmát. A WC-papírt 9-es csomagokban árulják, van 20-as és 40-es csomag is. Hasonló a helyzet a papírzsebkendővel is. Nincs európai méretű, kis csomagokban. Na jó, a 130-as doboz mellett döntöttem. Majd összehajtom kicsire, s zsebrevágok egy köteget.

A Negba utca tele van élettel… Szép estét Ramat Gan!

/…/

Egyre füllesztőbb a tel-avivi időjárás, meleg van, párá. A 63-as busszal indulok hazafelé a Nano IS Green záróvacsorájáról. Végigbaktatok a piacon. Kikekerülök minden macskát, bár egy fekete azért átsuhan előttem. Megpillantom a nyitott buszvégállomást, megkeresem a 63-ast. Ezúttal nem szól zene. Ebbe az irányban még nem utaztam vele. Jó 40-45 perc, nem vagyok biztos benne, mikor kell leszállnom. Talán most, pattanok fel… á, nem még megyünk vagy 15 percet. Sikerült 🙂

Van kb. 15 percem, estére van egy meghívásom Annától, akit még otthonról ismerek. Szarvasról (igen, igen már megint) és a Bálint házból. Itt lakik Ramat Ganban, állítólag nagyon közel, ideje letesztelni. Egy magyar találkozó lesz náluk. Izgatottan várom.

A térképet böngészem, a telefonos segítséggel sikerül megtalálni az utcát.

Tényleg nem több tíz percnél. Magyarok Tel-Avivból, Ashdodból, Kfar Sabáról. Hús sütés, zserbó,… élettörténeteket hallgatók, morzsákat az itt dolgozók és az alijázók, bevándorlók hétköznapjairól. Anna kedvesen fogad, szép helyen laknak a férjével. Talán 20-25-en lehetünk, családias a hangulat.

Kis szellő segíti elviselhetővé tenni a nyarat, a teraszon üldögélve. Beszélgetünk, mintha mindenki ezer éve ismerné egymást.

Tíz körül hazaindulok, fáradt vagyok, az előző három nap alatt nem sokat aludtam. Egy kedves hölgyet még elkísérek a 61-es busz megállójába, egy csomót kell majd még utaznia, mire hazaér.

Tartalmas volt ez a nap zöld nanostól, magyar találkozóstól. Köszönet Kingának, Annának és az este többi szervezőjének!

Péntek reggel egyre több új ismerősöm van a Facebookon, egyrészt a Nano IS Green helyi szervezői, a résztvevők Németországtól Hollandiáig illetve arcok az esti magyar taliról.

Ha péntek, akkor takarítás, mosás. Délután kettő, mire kirugdosom magam a szobámból, s elindulok vásárolni. Jön az ünnep, a Szombat, amelyet ezúttal itthon töltök. Kell egy kis pihenés ebben a nagy pörgésben. Egy újabb boltot próbálok ki, van benne minden, ami kell, s talán még olcsóbb is mint a távolabbi, ahova eddig jártam.

Felpakolva irány haza. Válaszolnom kell még egy két levélre is. Az USA-ban élő, egykoron Bar-Ilanos unokatesóm érdeklődik, mizujs velem. Ja meg van jó pár szakmai e-mail is.

Ma este van Pesten a Múzeumok Éjszakája. Spatula Sára, oktatótársam részt vesz a Csodák Palotájában a Szertáros Laci által szervezett Szertár Offlineon a Nanomozaik foglalkozással. Ezt anno, még együtt dolgoztuk ki a Lángész projekt keretében (lásd a blog korábbi bejegyzéseit). Szívesen lennék ott, szeretek vele oktatni. Ha élőben nem is, azért egy molinón feltűntem a Millenárison (tudósok az óvodában 🙂 ).

/…/

Kedd reggel a Bar-Ilan Egyetem előtt gyülekeztünk. Abbyvel, az USA-ból egy évre a Technionra érkezett PhD-hallgatóval vitattuk meg az izraeli élet mindennapjait. Másodiknak sikerült megérkeznem (csak), haladok!

Lassan jöttek a többiek is, elindultunk háromnapos túránkra. A csoport könnyebb kezelésének érdekében, mindenki kapott egy-egy számot (mennyi szarvasi ash laylan /éjszakai bátorságpróba/ játszottuk el ugyanezt). Én lettem a 10-es.

Első állomásunk Dimona, az atomerőművéről is híres település volt. A Brightsource Energy nevű cég napenergiát hasznosító telepét tekintettük meg. Először buszból, majd testközelből. Természetesen csak a munkavédelmi oktatás után, speciális cipőbe és védősisakba öltözve. Több mint 1000 tükör gyűjti össze a napsugarait, hogy aztán azt egy hatalmas torony irányába verje vissza. A tükrök megtekintése után, a toronyba is feljutottunk.

Dimonából Sde Boker kibucba mentünk, utunk során egy holdbéli tájra emlékeztető kráter közepén fogyasztottuk el az ebédünket. Mindeközben megismerkedhettünk a program izraeli szervezőivel is.

Sde Bokerben szintén a napenergiát hasznosítják, a beershevai Ben Gurion Egyetem kihelyezett laborjában ismerkedhettünk meg a szakma fortélyaival. Bejártuk a parkot és a látogatóközpontot. A kibuc mellett van eltemetve Izrael első elnöke, David ben Gurion és felesége. Az ő sírjukat sem hagyhattuk ki, ha már itt jártunk.

A nap utolsó állomása Mitzpe Ramon volt. Túrával indítottuk a városka megismerését. Sziklás domboldalakon kapaszkodtunk fel majd le, hogy minél többet megtudjuk a Ramon-kráter kialakulásáról, az itt elterülő nemzeti parkról. Ezután a szervezők által legnagyobb bulinak tartott “rappelling” következett. Ez annyit jelent, hogy megfelelő védőruhában és biztosítással az ember leereszkedik a kráter sziklás falán. Ha fizetnének, akkor sem, gondoltam magamban… élvezve a csodálatos panorámát, s a fülemben szóló izraeli rádiót skippeltem a programot.

Az estét egy (talán egyetlen) helyi szállodában töltöttük. Egy hatalmas apartmant kaptunk, három szobával, a német, de Hong-kongban tanuló Frederickkel és az olasz, de Spanyolországban dolgozó Robertóval. A napnak még nem volt vége. Egy közeli kibucban vacsoráztunk, majd egy lelkes túravezető előadását hallgattuk meg a bolygókról és a csillagokról.
Ezt követően olyat láttam, amit még sosem. A Mitzpe Ramon feletti égbolt lenyűgöző, mintha egy scifi filmbe csöppentünk volna. A nagy szél sem tántorított el minket, hogy szemügyre vegyük a csillagképeket, illetve teleszkóp segítségével pl. a Szaturnuszt is. Tényleg ott a gyűrű körülötte!!! Az estét közös tábortűzzel zártuk

Reggeli után indultunk a Holt-tengerhez, ahol az AHAVA cég laborjába voltunk hivatalosak, megismerendő a nanotechnológia és a szépségipar legújabb vívmányait. Érdekes lehet itt dolgozni, fehér köpenyben járkálni ott, ahova a legtöbben üdülni, gyógyulni jönnek. Érdekes szakmai élmény volt!

Közös ebéd, lebegés a Holt-tengeren, majd irány a nemzeti park. Sajnos elkéstünk (kimaradt egy túra – úgy, de úgy sajnáltam 🙂 ), így az En Gedi-i vízesések miatt egyszer még vissza kell térnem ide, ez eddig mindig kimaradt.

Jeruzsálem felé vettük az irányt, a fővárosban a Beit Yehuda diákszálláson kaptunk helyet. A pizzázás után az Óvárosba indultunk. A Fény fesztiválja volt ezen az estén, így buszunk csak araszolt a dugóban. 22 óra helyett, csak 23-kor kezdhettük meg a Siratófal tuneljeinek megtekintését.

Jeruzsálemnek van egy sajátos magávalregadó feelingje. A Siratófalnak meg dublán, mint ahogy pészachkor szoktuk mondani: “Jövőre Jeruzsálemben!”. Nekem ismét megadatott, idén már másodszor!!!

Ahogy beléptünk a tunelekbe, az első teremben egyszer csak feltűnt egy otthoni ismerős, Benu, a szüleivel. Szarvason dolgoztunk évekkel ezelőtt együtt illetve az öccse madrichja voltam vagy három évig. Kicsi a világ, pont a Siratófalnál összefutni!

Az egy órás idegenvezetés után, volt időnk a falhoz is lemenni. Néhány kollégám az MTA Kémiai Kutatóközpontból írt egy-egy üzenetet a falba. Jelentem, a küldemény kézbesítve.

Hajnali kettő körül kerültem ágyba, tartalmas, szép nap volt.

Utolsó napunk során visszatértünk az Óvárosba. Idegenvezetőnk a Cion-hegyen indított. Dávid-sírja, Utolsó vacsora terme,… A háztetőkre felkapaszkodva magyarázta el a négy negyed (zsidó, arab, örmény, keresztény) kialakulásának történetét, majd a Siratófalra néző kilátópontra mentünk. Hallottunk az 1948-as, 1967-es eseményekről, az Óváros mai helyzetéről.

A Cardónál kaptunk szabadidőt, így bevethettük magunkat az arab bazár és a zsidó negyed ellenállhatatlan, szuvenírekkel zsúfolt boltjaiba.

Utolsó hivatalos programunk egy találkozó volt a Héber Egyetemen, Prof. Israel Aumannal. A Nobel-díjas kutató Izrael jelenlegi helyzetére és a békefolyamat lehetséges kimeneteleire próbált meg válaszokat adni az általa kutatott játékelmélet segítségével.

A kicsit vontatott és a csoport többségének témában meglévő előzetes ismereteit egyáltalán figyelembe nem vevő eszmefuttatást követően visszaindultunk Tel-Avivba. A helyi piac mellett egy étteremben került sor a búcsúvacsorára.

Öt napot töltött együtt a kis csapatunk, igazi élmény volt a NANO IS GREEN minden tekintetben!!! Köszönet a szervezőknek!

Háromnegyed hétkor indultam hazafelé… ez már egy másik blogbejegyzés lesz.

/virtuális korrektorok, lehet küldeni az észrevételeket az elütésekről…/

A sabesz gyorsan elsuhant, reggel sokáig szunyókáltam – talán érezve, hogy a hét elején majd felpörögnek az események -, olvastam, hébert tanultam, megpróbáltam elmélyedni az infravörös spektroszkópia rejtelmeiben. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy sötétedik, lassan kimegy az ünnep. Először arra gondoltam, kiugrom valamit enni, aztán kis kutatást végezve a hűtőmben arra a megállapításra jutottam, hogy akad még itthon elegendő táplálék.

Vasárnap reggel ismét 6:00-kor keltem, irány az egyetem. Pár hete vettem észre az egyetem weboldalán, hogy szerveznek egy NANO IS GREEN (értitek, IS, mint Izrael) konferenciát a kampuszon. 2 nap előadás, 3 nap túra az izraeli zöld-nanoiparban. Miután témavezetőm rábólintott a részvételemre, s mivel most nem kellett az izraeli repülőjegyre külön költeni, bejelentkeztem a viszonylag elfogadható árú rendezvényre.

Persze a naptáramban is akadt már egy-két bejegyzés. A pénteki szerelő ismételt látogatás, munkavédelmi oktatás, csoportszeminárium,…

Vasárnap reggel elsőként érkeztem (!) a konferenciának otthont adó előadóhoz. Amúgy az épületünk földszintjén van, s szinte minden nap tartanak benne egy-egy konferenciát, ilyenkor a kávészüntezők hadán kell átverekednie magát az embernek.

Lassan szállingóztak a résztvevők, németek, dánok, angolok, bolgárok, izraeliek. Egyenpóló, közös fotózás, Szarvasról ismert névmemorizáló játék. Aztán előadások, előadások,… mindarról, ami nano és zöld. Napenergia, kórházi textíliák, elemek,…

Aztán újra csoportkép. Ebédre a büféből már ismert, s végigpróbált szendvicsek.

Délután intézetlátogatás, amelyet kihagytam, mert szólított a munka. A pénteken kapott műszerrel kellett egy kicsit foglalkozni. Életemben először dolgoztam glove boxban, hát igen, ha hosszabb karjaim lennének, mindent elérnék, s lehet, hogy még az üvegre se kéne feltapadnom. Elsőre egész jól ment.

A munka után vissza az előadásokra, majd közös vacsora a kampusz főbejáratával szemben található falafelesnél. Utána irány az éjszakai Tel-Aviv. A logisztikai problémákat orvosolva, sikerül mindenkit autóba ültetni. Magát a konferenciát lelkes diákok szervezik, akik kötődnek a STAND with Israel szervezethez. Igazi kék-fehér (ex-szarvasi) hozzáállásuk van a dolgokhoz. “A nanotechnológia, elhelyezi Izraelt a világ térképén” – mondotta elvileg Simon Peres, izrael elnöke – legalábbis a kutatói fórum lelkes, s kicsit túlpörgő moderátora szerint.

Az éjszakai Tel-Aviv, hát igen, a Hayarkon utcában vagyunk a szállodák övezte sétánynál egy bárban. Elsőnek érkezünk, fokozatosan telik meg a hely, mire éjfél után távozunk, már egy gombostűt sem lehetne leejteni. A hosszú combú pincérnő csak hordja az italokat. Nincs Makabi, így beérem a Goldstarral. Aztán emeljük a poharunkat még egy vodka-karamellel is (hogy mik vannak). Beszélgetünk, hallgatjuk a tucc-tucc zenét. Lassan indulunk hazafelé. Alkalmi taxisom, az egyik szervező lelkesen hallgatja diaszpórabeli tevékenységemet, majd közli, cionistább vagyok az izraelieknél, illetve, hogy ő még sosem járt a Yad Vashemben.

Éjjel egy mire ágybakerülök. Ja és nincs net, elmarad az e-mail olvasás.

Kedden kicsit feszülten kelek, ma tartom a csoport előtt a bemutatkozó előadásomat. Azaz, csak tartottam volna, mert a főnök negyed kilenckor lefújta, hogy a sok hiányzó miatt csúsztatunk egy hetet. Hát jó, a rozsdásodó vasak és az STM képek nem futnak el.

Irány a konferencia, kezdünk csapattá érni. Reggel az izraeli Tudományos és Technológiai Miniszter látogatott el hozzánk, ő egyébként rabbi is, s mondandója végén nem marad el egy kis bibliai tanítás sem. Megtudjuk, hogy a “tudomány mindannyiunk közös nyelve”, vallási, etnikai hovatartozástól függetlenül.

Előadások. Rövid villámbemutatkozások 3 dia erejéig. Aztán újabb előadók a haifai Technionból, a rehovoti Weizmann Intézetből, a jeruzsálemi Héber Egyetemről és a Tel-Avivi Egyetemről. Délután poszterszekció, azaz előtte még elugrom a munkavédelmi oktatásra. Keresem a 301-es épületben a földszinti termet. Végül ráakadok, egy amerikai diákcsoporttal együtt képeznek. Ők 6-10 hétre jöttek, s a nanointézetben illetve a kémiai tanszéken dolgoznak majd a nyáron. Van még néhány izraeli diák, s egy-két kakuktojás, mint én. Egy nyugdíjas bácsi oktat, olyan forma, mint a KK-ban Tmuci bácsi. Ha baj van 7777, remélem nem lesz rá szükség.

Poszterezünk, előadásokat hallgatunk, majd egy srác érdekes játékot játszik velünk. Jövőkutatással foglalkozik, s minket is erre ösztönöz másfél órán át. Már megint, mintha Szarvason lennénk. Kiscsoport, feladatlap, nagycsoport 🙂 nincs új a nap alatt.

Öt fős csapatunk, az általam mondott ötletet dolgozza fel (demokratikus szavazáson győzött 🙂 ). Az elején szkeptikus voltam, de a végére hatalmas sikerrel zárult a workshop.

A nap zárása, tészta és salátavacsi a kampusz Greg kávézójában. Utána éjszakázás, de most inkább haza indulok, reggel folyt. köv.

U.i.: Két német sráccal elindultam felfedezni a kampusz északi, újabb részét, amerre még nem jártam. Útközben kiderült az egyiküknek van egy magyar ismerőse, Balla Zsolti, a lipcsei rabbi. Kicsi a világ, Zsoltit évek óta ismerem, hát igen persze, hogy Szarvasról.

U.i.2.: Mielőtt hazaérem, a ház előtt egy fekete macskával találkoztam, egy autó tetején ült, s egészen fura feje volt (sajna mindkét kezem tele volt, s a fotó most elmaradt).

Reggel korán kelek, Lajla Tov, kedves Olvasóim

/…/