Alig múlt el a nagy chanukai fánk-láz az izraeli sütőipari vállalkozások háza táján, máris ellepték a polcokat a purimi Hámán-táskák. A töltelékek és a tészták minden elképzelhető változatban csábították a vásárlókat, már hónapokkal az ünnep előtt. Ahogy közeledtünk a piros betűs naphoz, sorra jelentek meg a “farsangi” jelmezek, kereplők a boltok kínálatában és a mozgó árusoknál. Amit szilveszterkor nem sikerült Európában eladni, az most mind rázúdult a közel-keleti ország piacára. A legtöbb iskolában már múlthéten megtartották a mulatságokat, így lepték el Ramat Gan utcáit az űrhajósok, a vadászpilóták, a hupikék törpikék, a csontvázak és tűzoltók…
A trafikok és a szupermarketek bejáratainak közelében hatalmas tornyok épültek a slachmónesznek szánt ajándékkosarakból. Mindenki találhatott a pénztárcájának megfelelőt, harminc-negyventől kezdve a több száz sékelesig.
Bár az ünnep csak a shabbat kimenetele után kezdődött, Ashkelonba menet, az Azrieli Centerben már igazi purimi forgatag fogadott. Nem is bírtam ki, hogy ne vegyek egy kis csákót a fejemre, látva a maskarába bújt sokaságot. Míg Tel-Avivban esőcseppek nedvesítették a vonat ablakát, a dél-izraeli városban hét ágra sütött a nap. Kihasználva a kirándulásra alkalmas időt másnap neki is indultunk, kedves vendéglátóimmal Ornával és Josival, a “Gázai határnak”, hogy pipacsokra vadásszunk. Külön természetvédelmi program segíti mindazokat, akik a piros virágok nyomába szegődnek. Az egyik benzinkút mellett még két hosztesz is táborozott, hogy megfelelő információval, térképekkel és egyéb szóróanyagokkal lássák el a hatalmas mezőket ellepő vadvirág szerelmeseit. Százak, ha nem ezrek indult útnak a déli területek felé, hogy egy-egy képet készítsenek vagy eltöltsék a családi pikniket a vöröslő földek közepén. Belegondolva, hogy pár hónapja, a Felhőoszlop hadművelet során, senki se merészkedett volna ezekre az utakra, lenyűgöző volt látni a jelmezbe öltözött gyerekeket és szüleiket önfeledten túrázni.
Hasonló érzések kerítettek hatalmukba az afridári városrész egyik zsinagógájában, Eszter-könyvének, a Megilának az esti felolvasásakor. Alig egy negyed éve, az utcára sem dugták ki errefelé az orrukat az emberek az állandó szirénaszóban, s most itt futkostak az apróságok kengurunak, macinak, teknőcnek, királylánynak és kalóznak öltözve.
Amikor felhangzott a gonosz Hámán neve, a tradicionális kereplők mellett a katonának, rendőrnek öltöztetett kicsik játékfegyvereikkel kezdtek durrogtatni. Meghökkentem, de talán ez is jelzi, az állandósult hadi helyzet nyomot hagy a gyerekekben és a szüleikben.
Vasárnap reggel, egymással versengve indutak a szomszédok, hogy kis házi süteménnyel vagy édességekből összeállított csomagokkal lepjék meg egymást. Örömteli ilyet látni, ebben az egyre elidegenedő világban.
Az állomásról hazafelé menet Givatayimon át vezetett az utam. Szinte az egész város talpon volt. Kicsik és nagyok jelmezbe öltözve sétáltak a belváros felé. Azon gondolkodtam, milyen programra igyekezhetnek, de amikor a következő sarkon megpillantottam a keresztbe fordított autóbuszt a körülötte álló gépfegyveres rendőrökkel, már tudtam utcabál és “karneváli” felvonulás van a közelben. Így van ez mindig, egy-egy szemetes autó vagy busz hivatott az esetlegesen gépkocsival támadó terroristák felfogására. Remélem, mihamarabb eljön az idő, amikor az önfeledt szórakozás mellett nem lesz már szükség ilyen óvintézkedésekre.
Szívem szerint leszálltam volna a 63-asról, hogy elmerüljek a színes forgatagban, de siettem a délutáni programom miatt. ZIZILENDhez és az országban vendégeskedő szüleihez csatlakoztam, akik Bnei Brakba tartottak Ági nénihez és Smuel bácsihoz. Előre jelezték, szarvasi pólóban jönnek, ez az ünnepi jelmezük, így természetesen én is magamra öltöttem a kék madrich-egyenruhát.
Közel négy kellemes órát töltöttünk el vendéglátóinknál, az ízletes ebéd mellett számtalan anekdota tette emlékezetessé a délután. Belevetettük magunkat az ortodox városka ünnepi miliőjébe. Lenyűgöző volt a különböző haszid irányzatok hagyományos jelmezeit látni. Persze itt is akadtak modern maskarák. Valaki meg is jegyezte az autóban, hogy errefelé szinte minden kislány menyasszonynak öltözik. Erre, több mint másfél éves izraeli tapasztalatom alapján rá is vágtam: “Ramat Ganban pedig kurvának! No, ez a különbség Bnei Brak és a szomszéd előváros között!”.
Az emberek önfeledten táncoltak a hangszórós autókból bömbölő zenére, s úgy tűnt az ünnephez tartozó alkoholfogyasztás micvéjét is aktívan gyakorolták egyesek.
Ha valaki azt gondolná, ennyi fért idén az ünnepbe, téved. Volt még egy élő bejelentkezésem a komáromi hitközség purimi összejövetelén, ahol néhány percben összefoglaltam idekinti Hámán-táskás élményeimet.
KISPASZTI WEB 